Az óperenciás
Alvás előtt a házfalak titokban
közelebb férkőznek a szuszogáshoz,
a csukott szem s az óra hangja közt
mégis olyan sok éj-sodorta lom van,
sárkányzöld pikkelyek és fényhalak,
szerteszikrázó higanybuborékok,
hangtöredékek, szivacsos kövek,
poros melódiák, diribdarab
haragcserepek, szerelemszilánkok,
szavak és félszavak, nehéz, hibás,
kovácsolt tervek dübörgő zenéje,
miközben minden égtáj ablakán
csendben és észrevétlenül szivárog
az álom óperenciás meséje.
