A Gudenaa partján, a silkeborgi erdőben alacsony hegyhát húzódik, olyan, mint egy széles sánc; Aasennek hívják. A hegyhát nyugati tövében parasztház állt magában, s áll még ma is; sovány földek veszik körül, a szántók homokos talaja átsárgállik a rozs meg az árpa csenevész zöldjén. Néhány esztendeje vetették csak be a földet a parasztház lakói, három birkát, egy disznót és két ökröt is tartottak mellette; egyszóval szépen gyarapodtak, s nem is kívántak többet, pedig még vehettek volna egy pár lovat is. De ők azt tartották, amit a környékbeli parasztok. - A ló magát eszi meg! - Egyszóval, hogy ami hasznot hajt, azt el is viszi. Jeppe-Jäns nyáron a földjét művelgette, télen meg szorgalmasan faragta a facipőket. Még segédje is volt ehhez a munkához, egy ügyes legény, aki értette a módját, hogyan kell erős, mégis könnyű és szép formájú facipőt faragni. Fakanalakat is faragcsáltak, szépen gyűlt a pénzecske a házhoz; Jeppe-Jänséket senki sem tartotta szegény embereknek.
A kis Ib, a gazda hétesztendős fia, a család egyetlen gyermeke, ott ült mellettük, és nézte őket, egy fadarabon faragcsált, s néha ujjába is belevágott, egy nap aztán olyan ügyesen munkált meg két darab fát, hogy egy parányi facipőhöz hasonlított. Ib azt mondta, Krisztinkának faragta. Krisztinka a tutajos leánykája volt, olyan finom és törékeny, mint egy úrikisasszony. Ha olyan ruhákat hordott volna, amiket az ő testére szabtak, senki sem mondta volna, hogy egy Seis-pusztai vályogviskóban született. Abban a viskóban lakott az apjával, aki özvegyember volt, s abból tengette kettejük életét, hogy tűzifát tutajozott le az erdőből a silkeborgi Angolna-fűrészmalomhoz, sokszor még messzebbre, Randersbe. Nem volt senkije, akire Krisztinkát rábízhatta volna, hát magával vitte vagy otthagyta a hangafüves, áfonyabokros pusztán. Ha a messzi Randersbe indult, Krisztinka, aki egy esztendővel volt fiatalabb Ibnél, átment Jeppe-Jänsék házába.
Ib és Krisztinka pompásan elmulatott egymással; jól megfértek az asztalnál is; várat építettek, árkot ástak, mindenhová bekukkantottak. Egy nap fölmerészkedtek az Aasen-hegyhátra is, és jó darabot mentek a sűrű erdőben. Egy fészekben szalonkatojást találtak, s ez igen nagy esemény volt.
Ib még sohasem járt a Seis-pusztán, nem evezett át a tavakon Gudenaába; először történt, hogy a tutajos megígérte: magával viszi. Az indulás estéjén átment a tutajossal a Seis-pusztára.
A tutajra hordott magas farakáson már kora hajnalban ott ült a két gyerek, s málnát meg kenyeret eddegélt. Krisztinka apja meg a legény hosszú rudakkal ellökte a tutajt a parttól, s már siklottak is sebesen, vitte őket lefelé az ár. Kijutottak a tavakra, amelyeket - úgy látszott - erdők, nádasok választottak el egymástól, de mindig találtak egy keskeny átjárót közöttük; öreg fák borultak a víz fölé, a tölgyek úgy nyújtották szét hámlott kérgű ágaikat, mintha felgyűrt ingujjú, izmos karjukat mutogatták volna. A hatalmas égerfák, amelyeknek gyökerei közül kimosta a földet a víz, keményen kapaszkodtak a partba; olyanok voltak, mint egy-egy kis erdős sziget. A tavak tükrén vízirózsák ringatóztak - csodálatosan szép volt az út! Végre megérkeztek az Angolna-malomhoz, ahol hatalmas zsilipeken zuhogott át a víz. Ez már aztán Ibnek és Krisztinkának való látványosság volt!
Akkoriban még nem volt ott se gyár, se falu, csak egy öreg major, kevés jószággal; csak a zsilipen átömlő víz zubogása meg a vadkacsák lármája népesítette be hangokkal a vidéket. Krisztinka apja kihordta a partra a fát, aztán vett néhány angolnát és egy levágott malacot, kosárba rakta az egészet, és letette a tutaj végébe. Elindultak haza, ár ellen, de felvonták a vitorlákat, s mivel szelet kaptak, úgy repült a tutaj, mintha egy pár ló húzta volna. Amikor az erdőnek abba a részébe értek, ahonnan már nem volt messze a tutajoslegény háza, kikötöttek, és a legény Krisztinka apjával együtt kilépett a partra. A gyerekeknek meghagyták, hogy várjanak nyugodtan, és vigyázzanak magukra. Vártak is egy darabig, de aztán elunták a várakozást, és bekukkantottak a kosárba, hogy megnézzék, mit csinálnak az angolnák meg a levágott malac. Akkor aztán már nem tudták megállni, hogy ki ne vegyék a malacot, és ölükbe ne kapják; de mivel mind a ketten tartani akarták, hát persze hogy elejtették, mégpedig egyenest a vízbe! Az ár mindjárt elragadta és vitte - rettenetes volt!
Ib mindjárt kiugrott a partra, és lefelé rohant a folyó mentén, Krisztinka utána. - Várj meg! - kiáltotta, s nemsokára ott csörtettek a sűrű bokrosban. Nem látták már se a tutajt; se a folyót, de csak futottak tovább; Krisztinka egy helyen megbotlott és elesett, Ib fölsegítette a síró kislányt.
- Gyere csak! - biztatta. - Ott van már a házunk! - De tévedett. Mentek, csak mentek a zörgő avaron, hullott gallyak ropogtak a lábuk alatt; egyszer csak éles kiáltást hallottak. Megálltak, körülhallgatóztak - egy keselyű vijjogott csúf hangján, megijedtek tőle, de körülöttük az erdő mélyében gyönyörű kökénybokrok kínálgatták tenger gyümölcsüket. Nem tudtak ellenállni a csábításnak, letelepedtek, s addig lakmároztak, amíg kékmaszatos lett az arcuk meg a kezük. Az erdő mélyén megint felhangzott a rémítő kiáltás.
- Kapunk majd a malacért! - aggodalmaskodott Krisztinka.
- Gyere el mihozzánk! - mondta Ib. - Erre van a házunk az erdőben. Továbbmentek, s nemsokára ki is értek egy erdei kocsiútra, de azon se találtak haza. Besötétedett, s ők félni kezdtek, Az erdő különös csendjét csak a nagy fülesbaglyok huhogása, nyugodni készülő madarak pittyegése törte meg; a két gyerek egy bokor alá húzódott. Krisztinka sírt, Ibnek is kicsordult a könnye; sírdogáltak egy darabig, aztán befészkelték magukat a lombok közé, és elaludtak.
Magasan járt már a nap, amikor kinyitották a szemüket; arra ébredtek, hogy fáznak. Távolabb egy dombon besütött a nap az ágak közé; Ib úgy vélte, ott biztosan jó meleg van, s onnan meg is látják az apja házát. Nem tudta, hogy az ő házuk még messze van onnan, s egészen másfelé, mint képzelte. Fölmásztak hát a dombra, s amikor fölértek, kristályos vizű, kék tavat pillantottak meg maguk alatt a mélyben. Rajokban cikáztak benne a halak, megcsillant a napfényben aranyos pikkelyük; csodálatos látvány volt. Mellettük nagy bokor zöldellt, ágai tele mogyoróval; hét szem dupla is volt közöttük. Szedték a mogyorót, feltörték, és ették gyönge belét. Egyszer csak ijedten rezzentek össze egy jól megtermett öregasszony lépett ki a bokorból. Barna volt az arca, a haja fényes-fekete, szeme fehérje úgy villogott, mint a szerecseneké. Bugyrot cipelt a hátán, kezében görcsös botot tartott, cigányasszony volt. A gyerekek nemigen értették meg először a szavát; a cigányasszony akkor három diót vett elő a zsebéből, s elmondta, hogy mind a három bűvös dió, és a legcsodálatosabb dolgokat rejti. Ib felnézett az asszony arcába, s olyan barátságosnak látta, hogy meg merte kérdezni tőle, neki adná-e a három diót. A cigányasszony neki adta szívesen, és helyette mogyorót szedett, azzal tömte meg a zsebét.
Ib és Krisztinka tágra nyitott szemmel bámulta a három bűvös diót. - Kocsi meg ló is van benne? - mutatott Ib az egyikre.
- Aranyhintó van benne, aranylovak húzzák! - felelte az asszony.
- Akkor azt add nekem! - kérte Krisztinka, Ib neki adta, s a cigányasszony belekötötte a kislány kendőjébe.
- Hát ebben van-e olyan szép kendő, mint a Krisztinkáé? - fogta a kezébe Ib a másodikat.
- Nem is egy, de tíz! Még szépséges ruhák, kalapok, harisnyák is vannak benne! - mondta a cigányasszony.
- Akkor hadd legyen az is az enyém! - kunyerálta Krisztina, és Ib azt is neki adta. A harmadik dió kicsi volt és fekete.
- Az legyen a tied - mondta Krisztinka. - Az is szép dió.
- Hát ebben mi van?
- A legjobb, amit kívánhatsz - felelte az asszony.
Ib féltve szorongatta a dióját. Az asszony azt mondta.; hazavezeti őket, s elindultak vele az úton, csakhogy éppen az ellenkező irányba, mint amerre a házuk volt. Persze azért nem foghatjuk rá a cigányasszonyra, hogy el akarta lopni a gyerekeket.
A vadon erdőben találkoztak a kerülővel, aki ismerte a kisfiút, s elvezette őket Ib apjának házába, ahol már nagyon nyugtalankodtak miattuk. Megbocsátottak nekik, bár alapos verést érdemeltek volna, először, mert elúsztatták a malacot, másodszor, mert elszöktek a tutajról.
Krisztinka hazament a pusztai viskóba, Ib meg ott maradt az erdei házikóban. Este mindjárt elővette a dióját, amely a legjobbat rejtette magában, amit kívánhat. Óvatosan beszorította az ajtósarokba, s egy kicsit mozdított az ajtón - a dió megroppant és feltört, de bizony nem volt benne más, csak valami fekete por, erdei földhöz vagy tubákhoz hasonló - közönséges, férges dió volt.
- Gondolhattam volna - mondta Ib. - Hogy is férhetett volna el ebben a kis dióban a legjobb, amit remélhetek? Krisztinka se talál a maga dióiban szépséges ruhákat meg aranyhintót aranyos lovakkal!

Megjött a tél, elérkezett újesztendő napja.
Esztendők teltek-múltak; Ib már a konfirmációjára készült, s eljárt messzire a paphoz. Akkoriban történt, hogy a tutajos átjárogatott Ib szüleihez, s elmondta nekik, hogy Krisztinkát kiadja a házból, hadd éljen a maga kenyerén. Nagy szerencse érte: jó emberek fogadták fel szolgálónak, a herningi gazdag kocsmárosék. A kocsmárosnénak segít majd a ház körül, s később, ha ügyesnek és igyekvőnek bizonyul, meg is konfirmálják a kocsmárosék, és ott tartják maguknál.
Ib és Krisztinka - a "jegyespár", ahogy emlegették őket - egy nap elbúcsúzott egymástól. Krisztinka megmutatta Ibnek a két diót, amit tőle kapott, amikor eltévedtek az erdőben, s azt is elárulta neki, hogy gondosan őrzi ládájában a kis facipőt, amit Ib gyermekkorában faragott neki. Aztán nehéz szívvel elváltak.
Ibet megkonfirmálták, de továbbra is ott maradt anyja házában; ügyes és szorgalmas facipőkészítő vált belőle, nyáron pedig kevéske földjét művelgette. Az apja már rég meghalt, s az anyja nem boldogult volna maga a földdel.
Krisztinkáról csak nagy ritkán hozott hírt egy-egy postakocsis vagy angolnát áruló paraszt: jól megy a sora a gazdag kocsmároséknál. Konfirmációja után maga írt az apjának, tiszteltette levelében Ibet meg az anyját; megírta, hogy gazdáitól fél tucat új inget és egy szép ruhát kapott. Csupa jó hírt hozott a levél.
A következő tavaszon egyszer csak kopogtattak Ibék ajtaján: a tutajos hozta el Krisztinkát látogatóba. Egy napra érkezett haza valami alkalmatossággal. Themig szekéren tette meg az utat. A lány szép volt és finom, mint az úri kisasszonyok, ruhája jól illett karcsú termetére, gyönyörű volt benne; Ib meg csak az ócska köznapi, ruháját viselte. Mintha megbénult volna a nyelve, amikor a lányt meglátta, nem talált szavakat, csak szorongatta a lány kezét, és érezte, hogy az öröm csordultig tölti a szívét. Krisztinkának azonban szaporán pergett a nyelve, beszélt, beszélt, s végül szájon csókolta Ibet.
- Hát nem ismersz meg? - álmélkodott a legény szótlanságán, amikor magukra maradtak. Ib még akkor is csak a lány kezét fogta, és csak ennyit tudott kimondani: - Valóságos úrikisasszony lett belőled, én meg lám, milyen lompos vagyok! Ha tudnád, Krisztinka, mennyit gondoltam rád meg a gyerekkorunkra!
Karon fogták egymást, és falmentek az Aasen-hegyhátra, Gudenaa fölött elnéztek a Seis-puszta hangafüves buckáira. Ib még mindig nem tudott szólni, csak amikor elbúcsúztak, akkor vált világossá előtte, hogy Krisztinkát feleségül kell vennie. Hiszen már gyermekkorukban "jegyespárnak" emlegették őket, jegyesek is voltak, bár nem kötelezték el magukat egymásnak.
Már csak néhány órát tölthettek együtt, mert Krisztinkának vissza kellett mennie Thembe, ahonnan másnap reggel szekér viszi tovább nyugat felé, Herningbe. Apja és Ib elkísérték a faluig. Holdvilágos éjjel volt már, mire megérkeztek, s Ib még mindig nem engedte el Krisztinka kezét. A szeme sugárzott, nyelve még most is akadozott, de amit mondott, azt tiszta szívéből mondta.
- Ha nem kényesedtél el túlságosan a jómódban, s úgy érzed, oda tudnál költözni hozzám anyám házába, akkor mi nemsokára férj és feleség leszünk. Egy kicsit várhatunk még, ha úgy akarod.
- Igen, okosabb, ha várunk még, Ib! - felelte Krisztinka, és megszorította a fiú kezét. Ib az ajkára hajolt és megcsókolta. - Hiszek benned, Ib! Úgy érzem, szeretlek, de előbb még hadd aludjam rá egyet.
Aztán elbúcsúztak, Ib megmondta a lány apjának, hogy ők félig-meddig jegyesek; a tutajos azt felelte, hogy ő is így gondolta a dolgot. Hazakísérte Ibet, és náluk töltötte az éjszakát. Több szót aztán nem is ejtettek a jegyváltásról.
Elmúlt egy esztendő. Ib meg Krisztinka kétszer váltottak levelet egymással. "Sírig tartó hűséggel" - írták a levelük végén. Egy nap Krisztinka üdvözletével állított be Ibhez a tutajos; a többi mondanivalóját sokáig forgatta magában, végül előállt vele. Krisztinkának jól megy a dolga, még annál is jobban, nem csoda, hiszen szép teremtés, szemrevaló és kedves. Nemrég hazalátogatott a kocsmárosék fia, akinek egy koppenhágai irodában van fényes állása. Krisztinka az első látásra megtetszett neki, a lány is hajlik hozzá, a kocsmárosék sem volnának ellene a dolognak. Hanem Krisztinka azt mondja, hogy Ibnek már félig-meddig elkötelezte magát, a fiú bizonyosan vár rá, s ezért inkább futni hagyja a szerencséjét. Ennyit mondott a tutajos.
Ib egy szót se szólt rá, de fehér lett, mint a gyolcs. Aztán megrázta a fejét, s csak ennyit mondott:
- Krisztinka nem lökheti el magától a szerencsét!
- Hát írjál neki néhány sort - mondta a tutajos megkönnyebbülten.
Ib neki is fogott, de sehogy se tudta megírni, amit szeretett volna. Sok szót húzott át, sok papírt tépett össze, de reggelre készen volt a levél. Ezt írta Krisztinkának:
Olvastam a levelet, amit apádnak írtál, s megtudtam belőle, hogy jól megy a dolgod, s még jobban mehet, ha akarod. Kérdezd meg, Krisztinka, a szívedet, s vedd fontolóra, milyen élet vár rád mellettem - tudod, hogy nem élek fényes módban. Ne gondolj azzal, hogy velem mi lesz, csak a magad javát tekintsd. Te nekem nem kötelezted el magadat, ha szívedben hűséget fogadtál is, én feloldalak fogadalmad alól. Kísérjen az élet minden öröme, Krisztinka! Engem majd megvigasztal a jóisten.
Örökké hűséges barátod:
Ib
Elküldte a levelet, és Krisztinka meg is kapta.
Novemberben, Márton napján kihirdették Krisztinkát meg a kocsmárosék fiát a pusztai templomban, s odaát Koppenhágában is, ahol a vőlegény lakott. Oda utazott el Krisztinka is jövendő napával, mert a vőlegény ügyes-bajos dolgai miatt nem mehetett el Jyllandba. Krisztinka úgy egyezett meg az apjával, hogy Funder városkában találkoznak, mert az útba esett, s a tutajos a folyón könnyen elérhette. Apa és lánya itt búcsúzott el egymástól. A tutajos később beszélt is erről a találkozásról, de Ib nem szólt rá semmit. - Olyan tűnődő lett - mondta az öreg édesanyja. Igen, Ib sokat tűnődött; a három varázsdió jutott eszébe, amit gyerekkorukban kaptak a cigányasszonytól. Kettőt Krisztinkának adott belőle: aranyhintó volt az egyikben, aranyos lovakkal, szépséges ruhák a másikban. Nem hazudott a cigányasszony. Krisztinka mindezt megkapta Koppenhágában, az ő számára beteljesedett a jóslat. Ib csak fekete földet talált a maga diójában, "a legjobbat, amit kívánhat" - mondta a cigányasszony. De hiszen ez is igaz! A fekete föld a legjobb, amit kívánhat - most értette csak meg a cigányasszony szavait. Fekete föld, egy sír sötét mélye - várhat, kívánhat-e jobbat?
Megint eltelt néhány esztendő; nem sok, de Ib nagyon hosszúnak érezte. A herningi öreg kocsmáros nemsokára meghalt, s hamarosan követte a felesége is. Minden jószágukat, sok ezer tallér vagyonukat a fiuk örökölte. Igen, Krisztinka most már igazán megkaphatta az aranyhintót meg a sok szép ruhát.
A következő két hosszú esztendőben nem érkezett levél Krisztinkától. Amikor aztán végre levelet írt az apjának, bizony nem dicsekedett benne, se fényes móddal, se boldog élettel. Szegény Krisztinka! Nem tudott bánni a pénzzel sem ő, sem az ura, szétfolyt a nagy vagyon a kezük között, nem volt áldás rajta, mert nem tudták megbecsülni.
Megint kivirágzott a hangafüves puszta, aztán újra ősz lett, a hó is leesett. Sok télen át kavarta a szél a havat a Seis-puszta meg az Aasen-hegyhát fölött, amelynek tövében Ib szelektől védett háza állt. Egyik tavasszal, amikor kisütött a nap, Ib megint belehasított ekéjével a földbe - elkezdte a szántást. Egyszer csak mintha kőbe ütődött volna a csoroszlya, ki is fordított a földből egy kemény, fekete göröngyöt. Ib fölvette, érezte a súlyán, hogy ércdarab; azon a sarkán, ahol az ekevas belevágott, szemkápráztatóan ragyogott. Megtisztogatta, s akkor látta, hogy egy nehéz, pogánykorc arany karperecet fordított ki a földből; ősi temetkezési helyet tárt fel az ekevasa, és legdrágább kincsét hozta napvilágra. Ib megmutatta a lelkésznek, aki megmondta neki, milyen roppant érték, amit talált; Ib akkor a járásbíróhoz vitte az aranyat, aki nyomban hírt adott róla Koppenhágába, s azt tanácsolta Ibnek, hogy maga vigye a drága holmit a fővárosba.
- A legjobbat találtad a földben, amit csak találhattál! - mondta neki a bíró. "A legjobbat - gondolta Ib -, amit csak kívánhattam. Megjósolta a cigányasszony. Ha ugyan valóban ez a legjobb."
Ib Aarhusban hajóra ült, és elindult Koppenhágába; valóságos világjáró út volt ez a számára, hiszen addig még nem járt messzebb Gudenaa túlsó partjánál. Megérkezett a fővárosba.
Az aranylelet értékét rögtön kifizették neki, sok pénzt kapott, hatszáz dán tallért. És Ib, az erdők lakója, elindult, hogy bejárja a lármás, sokadalmas várost.
Éppen azon az estén, amikor vissza akart indulni az aarhusi hajóval, eltévedt a kanyargós utcákon, éppen az ellenkező irányba ment, mint amerre kellett volna. A sáncok mentén a Vesterport utcába akart jutni, ahelyett a Knippel-hídra tévedt, és egyszer csak Christianshavenben találta magát. Nyugat felé haladt, de nem azon az úton, amelyiken kellett volna. Elhagyott utcákon járt egy lelket se látott sehol. Egy nyomorúságos kis házból egy aprócska leány lépett ki, és Ib tőle akarta megtudakolni az utat. A kislány megállt, felnézett rá, és keservesen felzokogott. Ib faggatni kezdte, mi baja: a kislány érthetetlen szavakat tördelt. Utcai lámpa alá értek, s a fény a kislány arcába hullott: Ibet különös érzés fogta el. Krisztinkát látta maga előtt, hajszálra úgy, ahogy gyermekkori arcát őrizte emlékeiben.
Belépett a kislánnyal a szegényes házba, fölhaladt a keskeny, rozoga lépcsőn, föl, egészen a tető alá, egy lejtős mennyezetű kis padlásszobába jutott. Nehéz levegő volt odabenn, lámpa sem égett: az egyik sarokból keserű sóhajtozás és akadozó lélegzés hallatszott. Ib gyufát gyújtott, s odament az ágyhoz: a leányka anyja feküdt ott nagybetegen.
- Segíthetek valamivel? - kérdezte Ib. - A kislány vezetett ide, magam idegen vagyok a városban. Nincs szomszédja vagy valakije, akit idehívhatnék? - És fölemelte az asszony fejét.
Krisztinka volt, a Seis-pusztai Krisztinka.
Odahaza Jyllandban már évek óta nem emlegették; senki sem akarta megzavarni vele Ib csöndes életét. Különben sem voltak jó hírek, amik Krisztinkáról érkeztek; a nagy vagyon, amit a kocsmároséktól örököltek, elvette az ura józan eszét, elbizakodottá és vakmerővé tette; lemondott biztos állásáról, fél esztendeig külországokban csavargott, amikor aztán hazaérkezett, adósságot adósságra halmozott, és igen nagylábon élt. Egyre jobban vágtatott a kocsija, végül aztán felborult. Még vidám ivócimborái is azt mondták róla, megérdemli a sorsát, mert két kézzel szórta a pénzét. Egy reggel aztán holtan találták a palotakert árkában.
Krisztinka már a halált hordozta a szívében; legkisebbik gyermekét, akit még jólétében hordozott, és nyomorúságban hozott a világra, néhány hetes korában eltemette. S most maga is halálos betegen, elhagyatva feküdt az ínséges kis padlásszobában. Nyomorúságát régen, Seis-pusztai éveiben jobban el tudta volna viselni, mint most, amikor hosszú évekig kényelemben, úri módban élt. Nagyobbik gyermeke, a kislány, aki Ibet felvezette hozzá - őt is Krisztinkának hívták -, vele együtt éhezett és nélkülözött.
- Az aggaszt, hogy ha meghalok mi lesz a szegény gyermekemmel? - sóhajtotta. - Egymaga marad a világban.
Ib talált egy kis gyertyacsonkot, meggyújtotta, s a pislogó láng bevilágította a nyomorúságos szobát.
Elnézte a kislányt, s a régi Krisztinkára gondolt, a hajdani napokra; a gyermeket, akit nem is ismert, megszerette az anyján keresztül. A haldokló nézte, nézte Ibet, s mind tágabbra nyílt a szeme - megismerte vajon? Ib nem tudhatta meg soha, mert a szegény asszony örökre elnémult.

A Gudenaa-parti erdőben, a Seis-puszta közelében szürke köd ülte meg a vidéket; elvirágzott a hangafű, nyugati szelek szaggatták a sárga lombot, s belepergették a folyóba, vagy messzire sodorták a pusztán, ahol a kis vályogviskóban most idegen emberek laktak; de az Aasen-hegyhát alatt, öreg fák oltalmában, biztosan állt a fehérre meszelt kis ház. Jó meleg volt a szobában, a kemencében pusztai tőzeg égett; tavaszi napfény sugárzott a gyermek szeméből, és a tavasz pacsirtái szólaltak meg a gyermekajkon. Élet és derű költözött a házba a kis Krisztinkával, aki most ott ült Ib ölében: Ib volt a gondviselője halott apja és anyja helyett, akik úgy tűntek el mellőle, mint az álomkép, mely gyermekek és felnőttek szeme elől egyformán elillan. Ib jómódban, elégedettségben élt a takaros kis házban Krisztinkával, akinek anyja ott nyugodott a koppenhágai Szegények temetőjében.
Ibnek pénze volt a ládafiában. Arannyal fizetett neki a föld, ahogy mondják. És az övé volt Krisztinka is.

Csodaszép nyári nap volt, emlékszem, mikor tojásom héja kipattant éppen. Nem, nem vagyok héja, csak egy égi énekes kismadár, ki szabad szárnyain a felhők között jár. Egy puha bárányfelhő volt a fészkem, melyből megláttam a Napot az égen, nem is olyan régen. Itt szállunk dalaimmal, napokon s éjjen, mesés tájaktól repes a Szívem. Könnyű szellők fuvallatain magam választom utaim, s tollaim ívén napsugár ragyog, hiszen én egy kismadár vagyok. Amerre járok, derűt találok, s szállok, egyre szállok...
S nocsak, még nem láttam ilyen sivárságot, mindenütt por és homok... Vagy talán amott? Igen, ott egy szikla áll, de látom már, hogy ez is merőben kopár. Itt semmi jele sincs életnek, lám néha a madarak is tévednek.
- Na, te szikla, ha nem is így akartad, én most egy szuszra megpihenek rajtad. Micsoda szerencse, hogy nem születtem kőnek, várhatnám, míg a fejemben gondolatok nőnek...
- Hát nem tartasz engem jelentősnek?
- Hatalmas vagy, erős és ideális falnak, de vedd észre, kérlek, hogy én ülök terajtad.
- Nem vitázom azon, hogy melyikünk a nagyobb. Nem kerültél el, tehát jelentős vagyok.
- Mindaddig, amíg tovább állok, s a szellők szárnyán kalandot találok. De te magad maradsz, s nézheted a nagy sivárságot. Nehéz életed van, nincs mentség. Mi lehet rosszabb, mint a kötöttség?
- Irigyen nézel rám, mert nincsen otthonod. Nem tartozni sehová rettenetes dolog. Céltalan repkedés az életed, míg nekem van helyem. Az Anyaföld otthont ad nekem.
- Ha ez lenne a Szívem gondja, biztos gyökeret vertem volna, s lombos fa lennék, ki virágait s magvait ontja. De nem leszek azzá, inkább velük élek, a bogaraktól megóvom őket, s cserébe Ők magvaikat adják, s én azokat vissza a földnek. Engem az erdő fái imádnak, de te mit adsz a világnak?
- Igaz, nem vagyok jó macskaeledelnek, de árnyékomban a vándor megpihenhet. S bár te nem látsz ebben szépet, de én rendszer szerint élek, mindig tudom, mi vár rám. Kemény vagyok, az ég minden viharát kiállnám.
- De kérdem tőled okkal: mit kezdesz a változásokkal? Míg én az életem így veszem, lazán, a szelek játékát élvezem igazán. S ha mégsem tetszik, hát elillanok, fogadj el így, mert ilyen vagyok.
- Még ha nem is látod, a te könnyűséged átok, kívülállóként nézed a világot. Ha nincsenek életedben határok, hol van a te biztonságod? S miként így vagy, felelősségre ki taníthat?
- Még te beszélsz? A nagy kötöttségeddel mire mész? Hát hol van itt élet, fejlődés? Hol vannak az irányok?
- Értelmetlen dolog, én minden vihart kiállok.
- Ez hát a bölcsesség? Kiállod a telet még akkor is, ha arra nincs szükség? S ha már oly sok esőt láttál, mért nem fogadod el, hogy téged is az táplál. Neked is vannak vágyaid, miért nem engeded útjukra bugyogó forrásaid?
- Ha elengedném forrásaim, úgy tűnne, hogy könnyezem. Nem tehetek ilyet, hozzám nem való az érzelem.
- Így marad körötted minden élettelen. Hát tessék, nagy keménységedben nézheted, hogy bizalom nélkül mit ér az életed. Az én Lelkem színes eleven táj, a Szívemhez minden utat talál. Te viszont a földhöz ragadsz s évezredeken át ugyanaz maradsz.
- A hegy hatalma nagy, de te csak egy repdeső bolond vagy! Majd megtudod milyen a világ, ha egy vihar egyszer a földhöz odavág. Késő lesz már akkor a biztosra gondolni, s rájössz, hogy a szárny milyen haszontalan holmi!
- Hasztalan, hogy nem csak állok, hanem élvezem azt, amivel a sors megáldott? Én szabadon szállok, s azt teszek, amit akarok, látod. De neked senki sem barátod! És most már én is továbbállok.
...Úgy bizony, jól itt hagyom ezt a pusztaságot. Vártam még kicsit, hátha marasztal, de várhattam volna még télen is meg tavasszal. Úgyhogy felröppentem s otthagytam e konok rögöt, s szálltam is már a síkság fölött. Csupa fény, csupa ég, végtelen messzeség. Hát nekem nem úgy tűnik, mint a vég. Méghogy a szárny átok és nem ajándék! Hát vajon az mit érne, ha naphosszat csak bámulnék fel az égre? Méghogy az életem céltalan, nagyon is fontos célja van! Én nem ülhetek egész nap az ülepemen, és különben is szüntelen bogarat kell gyűjtenem. Igen. Ahogy bárki másnak. Hogyhogy nincs értelme a nassolásnak? Adjam magam inkább egy kihívásnak? Hát életemben először készítek terveket: Visszamegyek a hegyhez és előcsivitelem belőle az életet. Viszek neki magvakat, azok rajta hajtanak, megszépítik, meggyógyítják, elájul majd a Nap.
Irányt váltottam és siettem hozzá nyomban. S ahogy közelebb értem, ilyet nem is reméltem, van már kezdete életnek: sziklahasadékok nyílnak s források élednek.
- Visszajöttél hozzám? Nem hívtalak hiába?
- Vissza bizony, de micsoda csodára! Érzelmek benned? Könnyek?
- Így most kicsit könnyebb... Belátom, hogy túl nehéz voltam, észre sem vettem, hogy mekkora gond van. Semmittevéssel mit ér a világom? A föld erejével kell az életet szolgálnom... Sivár köröttem minden, én is így lettem azzá. Életet adni? Teremteni? Hát hogy fogjak hozzá?
- Hiszen már teszed, csak lásd magad: útjukra engedted forrásaidat. S az a földnek életet ad, s neked igaz Lelket. Pont ezt kellett tenned.
- Majdnem itt unatkoztam egy évezredet, de te megmutattad, hogy másképp is lehet. Értem már a te bölcsességedet... De mondd, miért jöttél vissza hozzám, azt hittem végleg elűztelek?
- Mert fene a konok fejednek, értelmet adtál az életemnek. Mondtad, hogy csak repkedek, s lopom a napot, tagadnom kár volna, elgondolkodtatott. Madártávlatból igen szép a kilátás, de igazából tenni, igazi kihívás. Ígyhát visszatértem azon gondolattal, hogy hátad bevetem néhány fa és fűmaggal.
- Hozz hát nekem kérlek mindent, ami élet. A magvakból erdőt telepítek. S gondozom, táplálom neked, az ad majd fészkelőhelyet. Otthont adok, közösséget: gombák, bogarak és madártársak, rajtam mind-mind helyet találnak.
- Hozok neked magvakat és felvirágoztatlak. Mindennél nagyobb megbecsülést kapsz majd. Pompázatos leszel s nem csak itt kívül, az élővilág érzéket tár benned elismerésül.
- Mindig számíthatsz rám, a támaszod leszek. S nem kell félned többé, mert megvédelek. Biztonságot adok neked, hogy egész életedet az öröm átszője, én leszek nyitottságod s vidámságod Őrizője. Megtanítottad nekem a legnagyobbat, amit lehet, az életbe vetett bizalmat s hitet.
- S én Szellőfényként járom majd az erdőt, így teremtünk kertet, gyümölcsöt termőt.
Bevetettük, megöntöztük, aztán vártunk. S vártunk még. Zord idő volt, hó és jég. De nagy sokára végre kitavaszodott, s a napsugár megannyi zöldséget hozott...
Azóta is telis tele vagyok jókedvvel, rengeteg dolgom van: egyszerűen élnem kell! Köszönöm, hogy elmondhattam ezeket. Ég és Föld legyen Veletek!

Hol volt, hol nem, egy színarany erdőben születtem, mint a mesében. Az ülepemre estem, s nem a fejemre, s árgus szemekkel lestem büszke felmenőimre. Apám így szólt: „Legyen neve: Aranypele”- majd folytatta, figyelvén a bámulatot – „Olyan utat követ ez,” – s közben rám mutatott – „mire e név kötelez.” Nos, a lényeget vettem: legyek több, jobb, szebb és gazdagabb híres mókuscsaládunk minden valaha élt kiemelkedő tagjánál. Hát igen, lehettem volna nádszál, de rosszat húztam a gólyánál; ide dobott, e családba, nincs mit tenni, ez a pálya.

Elkezdtem hát karriert építeni: mogyoróból, azt mindenki szereti. Voltak nehéz évek máskor pedig szépek. S most be kell látnom ez nem kevés: sosem volt ilyen bő termés. Még be sem gyűjtöttem mindent, csak félig, s máris új odút kellett találnom, mert kinőttem a régit. Mogyoró meg mogyoró mogyoró hátán, így néz ki a kamrám. Míg csak élek, mindig bőven lesz élelem, apám büszke lenne rám, ha még tudná, hogy létezem. Mit összespóroltam, míg ínséges idők jártak el fölöttem, egész életemben csupán egyszer költöttem:

„Ez az élet borzasztó,

Pisze orrat horgasztó,

Egy van benne, ami jó:

A mogyoró vagy a dió!”

Hogy művem a szélbe oda ne vesszen, új odúm fölé kifüggesztettem.

Egy csodaszép őszi nap, sötétbe hajlott az alkonyat, mikor sűrű fellegek az égboltra libegtek, mihamar egymásnak estek, s oly nagy vihar kerekedett, esett bizony rengeteget. Míg az orkán a fák tetejét nyírta, egy ideig bíztam, mert az odúm még bírta. De az tuti, hogy nem volt kiírva: „Gyere be bátran, lakhatsz nálam!”, mégis akadt hívatlan társam:

 - A múltkor még volt hely ebben az odúban, de most se ki, se be, mert beszorultam.

Hát szebbnek képzeltem ezt az estét, minthogy taszigálom egy róka testét ki az odúmból, de nem adja föl, s csakhamar beesik és az életemre tör:

- Most akkor mi van? – kérdi a zavart ravasz.

- Hát próbálom eldönteni, hogy megeszel, vagy ásítasz.

- Jó reggeltet mindenkinek! Hú de megtelt ez az üreg. Ne röhögj, hogy nevem lüke, üdvözletem, Barátfüle. Órák óta futkosok a rút viharban, merőben eláztam a zivatarban. Csak menedéket kerestem, de most, hogy mondod, egész megéheztem.

- Na jó, mint látod, mogyoróból akad elég, míg Aranypele nevű mókusból csak egy van. Kérlek ezért, ha erősséged a számtan, s oly éhes vagy mint mondod, aránytalan volna mókuslakomába fognod, helyette inkább egy mogyorót török.

- Szóval mogyorót. Török?

- Az. De ha ízlésed kívánja, alá is pörkölök.

- Azt kell mondanom, hogy meglepsz, bár ez élethosszodnak nemigen kedvez. Még nem ismertem senkit, aki többet süketelt nálam, mielőtt bevégezte volna a számban. Úgy tudod a sódert lökni, hogy kezdek tényleg zavarba jönni.

- Ugyan, ne zavartasd magad. Ne gyötörd az agyad, csak pihend ki a fáradalmakat. Aztán utadra engedlek, csak ne feledkezz meg rólam mint hű társadról a gondban.

- Látom, itt egóból és mogyoróból nincs hiány, benőtted ezt az odút, mint erdőt a lián. De, hú! Ezt az egész mogyorót nekem törted fel? Tudom, tudom, e hőstettet ne felejtsem el…

- Hát mit vársz tőlem? Tán látszatra van bőven, de kereskedő vagyok. Ha kieszel a vagyonomból, abba épp úgy belehalok, mintha te magad ennél meg. Ki sem férnél az odúmból, mindketten itt vesznénk. Ne tedd ezt velünk, kérlek!

- De hát annyi mogyoród van, hogy akár várat is építhetnél belőle, s elég lenne élelemnek tíz esztendőre. Nem is értem, hogy a többiek mit esznek, vagy ők azok, akik idén éhen vesznek?

- Látod, éppen ebben áll a lényeg, ez a nyitja a seftelésnek. Én időben gondoltam a jövőre, míg a többiek nem láttak előre, így kénytelenek lesznek, és kényem, kedvem szerint így majd tőlem vesznek. S én csak egyre gazdagodom.

- Á, tehát magad vagy a mogyoró-nagyhatalom.

- Úgy van! Míg nem szenvedek hiányt gyűjtési erőben, én leszek a legfontosabb mókus az erdőben.

- De a királyság elvész egy óvatlan percben, mert a mogyoróval töltött mókus a kedvencem.

-          Nekem meg a mogyoróvaj lesz, amint megfejtem a receptjét, vagyonokért árulom majd minden egyes cseppjét… Hé! Van egy szőrszál az ínyvitorládon! Ha leveszem, kiköpsz? Beszéljük meg!

- Nincs miről beszélni, csak engedj már nyelni!

- Köpjél ki azonnal! Ez így nem fair!

- Pfhö! Méghogy nem fair? Ezt épp te mondod? Az erdőben folyton sovány, satnya mókusokba botlok! Elgyűjteni előlük a mogyorót, hogy aztán tőled vegyenek télirevalót, az fair?

- Jól van, jól van, ne húzd föl magad. A jóllakott mókus úgyis csak a torkodon akad. Egyébként is jó termés volt idén, mindenkinek jut elég eleség, csak tavasszal jönnek majd a panasszal.

- Te másra nem is gondolsz csak magadra.

- Miért, te mire gondolsz még, a hasadra?

- Tudod, mennyire vágyom egy jó falatra? A gyomornedveim a torkomban tobzódnak, akármit találsz ki, nem mondok le rólad!

- Akkor élnék az utolsó kívánság jogával, és megismerkednék egy kedves rókával.

- Segítenék neked, de sajnos nem ismerek ilyet. Szóval továbbléphetnénk e kis kudarc felett, s én végre valahára megebédelek.

- Legalább dumáljunk egy nagyot, egyetlen barátom sincs már. Tudod, kereskedő vagyok, nem empátia-kincstár.

- Kedves, hogy rokonszenvezel velem, hogy meséljek magamról, nincs is ellenem… Ah, kész kudarc az életem… egyfolytában csak tömöm a fejem, s nekem sincs barátom senki sem, mert ha valakivel megismerkedem, azt rögtön megeszem. S mivel nincsenek barátaim, folyton ennem kell avégett, hogy valahogy elfedjem az ürességet, hogy elüssem az időt. S nem tudom megállítani ezt az ördögi kört.

- De hát itt a pompás alkalom, engem nem ettél meg, egy barátságnak adtál lehetőséget.

- Igen, meg az éhségnek.

- Ugyan már! Tégy egy próbát, azaz baráttá a prédát.

- Tudsz valami módszert, hogy hogyan kell azt kezdeni?

- Nem igazán, de merem sejteni, hogy ha valami nagy tettet vinnénk véghez, jó alap lehetne a haverság kezdetéhez.

- Részemről megvolt. Elszalasztottam az erdő legjobb falatját, hogy hallgassam a szakadatlan hadoválását. Ismereteim szerint, ez a legnagyobb hőstett, rögtön azután, hogy a nagybátyám nős lett.

- Most biztos, hogy meg kéne sértődnöm, de ezzel nem törődöm, miközben levegőért kapkodok a másik sérelem miatt: te azt mered várni tőlem, hogy kidobálom a mogyoróimat? Inkább egyél meg, te könyörtelen állat! Nem is szólok hozzád, jó étvágyat!

- Biztos jó kezdés az összeveszés, mert innen csak felfele vezet az út, de önerőből nem tudom elhagyni az odút. És nem tudnék már tenni ellened, mert túlságosan megkedveltelek. Szóval egy nagyobb odúnyílást faragunk, vagy nincs menekvés, barátok maradunk… Már vagy egy perce nem szóltál semmit. Ez teljesen megrendít… Jó, jó hatalmas hős vagy, szilárd kitartásod tanújelét adtad.

- Na végre, lazíthatok! Már úgy éreztem, megfulladok. Végül is, ha nem beszélek, mi értelme van a lélegzésnek?

- Tekintsd azt is befektetésnek.

- Hát milyen befektetés az élet, ha végül mind meghalunk?

- Vagy kicsit mégis itt vagyunk, ha valami olyat alkotunk, ami utánunk is létezik, és mások is élvezik.

- Kiszolgálni másokat? Ez kezd érdekelni, nos halljuk a számokat!

- Nincsenek számok. Más itt a lényeg, a kényelem, szerintem, megbénít téged. Nem látod tőle a lehetőséget, mely benne rejlik a magokban, s általuk egy mogyoróültetvénnyi mókusparadicsomban. Csak képzeld el, hogy mi lenne, ha nem lennél nagy dumájú uzsorásként feledve, s a mogyoróid közé temetve.

- Te most megint azzal jössz nekem, hogy tagadjam meg az eddigi életem?

- Azt mondom csak, hogy engedd el a hatalmat és hozzunk létre egy szabad játékbirodalmat. Nem függnek majd tőled, de a barátaid lesznek. És lesz néhány jó éved, amíg meg nem eszlek.

- Ha nem is vágom rá rögtön, hogy rendben, azért volna kedvem elmélyülni a tervben…

Dolgoztunk, vitáztunk rajta néhány napot, s közben kicsit a mogyoró is fogyott. De végül kirajzolódott a terv, s a csöpp csapat ünnepelt. Alig győztünk végezni. Először is néhány hétig fogytunk, hogy végre kiszabaduljunk és rohanhassunk ültetni. Jó hangulatban melóztunk, nem vitás, bár szívtunk is eleget, ahogy ez a munka körül szokás. Barátfüle nagy iramban kotort néhány lukat, amibe beleszórtuk a mogyoró-magokat. Megtrágyáztuk nagy lelkesen, azt még én sem sajnáltam, de egyetlen magot sem hagytunk a kamrában. Ehhez viszont évek kellettek, hogy magamnak megbocsássam.

De elteltek az évek, a bokrok így dúsak, szépek, s csodabirodalma lett a mókusnépnek. Szereztem könnyedén sok-sok jó barátot, s felszabadít, hogy nem szolgálom többé a kapzsiságot.

S amint látjátok, nem lettem rókaeledel, de lassan most már mennem kell. Olyan szórakoztató napestig e nagy csapatban mulatni, nem szeretek egy percet sem kihagyni.

De azért jó volt veletek, most viszont tényleg megyek. S már csak egyet kívánok: mindenkinek egy mogyorónyi boldogságot!

Pentik András építészmérnök, már évek óta Tihanyban élt. Nem volt már fiatal, hatvan éves elmúlt, keveset dolgozott, ha csak tehette, ült a teraszán, olvasott, délután gint ivott gyomorkeserűvel, este pedig vacsorát főzött magának. Amióta felesége, Anna meghalt, csak Lecsó, a fekete labrador osztotta meg vele a házat. Tíz éves volt, ha csak tehette, a napokat ő is a teraszon töltötte semmittevéssel, vagy labdázásra ösztönözte gazdáját. Együtt mentek vásárolni, és rendszeresen tettek sétákat a környéken. Andrásnak csupán egy barátja volt, Kindler Gyuri, aki feleségével, Borikával, valamint két gyönyörű lányával, Katival és Orsival Aszófőn, néhány kilométerre lakott. Mindenben számíthattak egymásra és mindenben segítették egymást. Amikor András télen beteg lett, Kati és Orsi minden nap meglátogatták, ételt vittek neki, kitakarították a lakást, és még Lecsóról is gondoskodtak, ahogy illett.

Egy őszi napon András sétálni indult Lecsóval. Nem a szokásos útvonalon indultak, hanem felkaptattak az Öreg-hegyre, aminek tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra.
-Mit szólsz, Lecsó, milyen gyönyörű!
-Gyönyörű! – felelte Lecsó, mert tudott beszélgetni a gazdájával.

Már visszafelé tartottak a Kaptai-dűlőn, amikor András egyszercsak megcsúszott, elveszítette egyensúlyát, a kiálló faágakban sem tudott megkapaszkodni és a mély szakadékba zuhant. Éles fájdalmat érzett mindkét lábában és kétségbeesetten tapasztalta, hogy mozdulni sem tud. Lecsó a domb tetejéről nézett rá. András szeretett volna mondani neki valamit, de nem jött ki hang a száján. Ebben az évszakban a környék elhagyatott volt, senki sem járt erre. Nincs esély a menekülésre. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elveszítette az eszméletét.
Lecsó azonnal érezte, hogy baj van. Mit tegyen? Körülnézett. A környéken a nyaralók mind zárva voltak, ugatásnak, vonításnak semmi értelme. Látta, hogy András csukott szemmel fekszik, ami nem jelent jót. Sőt, rosszat jelent. Nincs idő a tétovázásra. Eszébe jutott Pap doktor, akivel András telefonon beszélt, amikor beteg volt, és egyszer meg is látogatta őket. De vajon most tud-e segíteni? Nem valószínű. Talán Kindler Gyuri? Aszófő ugyan nincs közel, ám Lecsó erőteljes és kitartó kutya volt, néhány kilométer nem okozott neki gondot. Ámde délelőtt volt, ami azt jelenti, hogy csak Borika van otthon, Gyuri dolgozik, a lányok pedig iskolában vannak, itt, Tihanyban. Jobb megoldás kell. Tévedésnek nincs helye. Nem lesz könnyű, de meg kell tenni. Méghozzá azonnal.
Negyedóra múlva az iskola kapujában állt. Félt, hogy esetleg elzavarják, mert azt gondolják, hogy bántani akar valakit. Az emberek keveset tudnak a kutyákról, és nem is gondolják, hogy a kutyák milyen sokat tudnak az emberekről. Nézte az épület ablakait. Várnia kell. Aztán, nemsokára csengőszót hallott és gyerekek jöttek ki az udvarra. Meglátta közöttük Katit és Orsit is. Felkapaszkodott a kerítésre és ugatni kezdett. A lányok azonban játszottak, nem is figyeltek rá. Mi lesz így?
Aztán végre észrevették. Ő pedig megragadta Kati szoknyája szélét és vonszolni kezdte.
-Mi van, Lecsó? – kérdezte tőle nevetve Kati, mert játéknak vélte a dolgot. Ő azonban nem engedte, csak húzta-húzta a kislányt, közben pedig tekintetével igyekezett érzékeltetni, hogy milyen komoly a baj. Bárcsak tudna beszélni a lányokkal is, milyen jó is lenne! De hát Lecsó csak a gazdájával tudott beszélni, senki mással.
-Azt akarja, hogy menjünk vele – vélte Orsi.
-Valami baj lehet – most már Kati is érezte, hogy ez nem játék.
Lecsó elvezette őket a Kaptai-dűlőre, Kati pedig hívta a mentőket, akik rövidesen meg is érkeztek és kiemelték Andrást a szakadékból.
Este már Kindleréknél boroztak mindnyájan, mert nem volt ám olyan nagy a baj, az orvos csak kisebb zúzódásokat és horzsolásokat állapított meg. De vajon hogyan végződött volna a történet, ha Lecsó nem ilyen okos?
Éjfél felé Borika hazavitte autóval Andrást és Lecsót.
-Kérdezhetek valamit, amit még soha nem kérdeztem meg? – kérdezte a kutya, amikor kettesben maradtak.
-Persze! – felelte András.
-Miért hívnak engem Lecsónak?
-Azért, mert a Lecsó a kedvenc ételem – felelte András.
-Nem kaphatnék más nevet?
-Mire gondolsz? – kérdezte András.
-Szeretném, ha „Drágám" lenne a nevem – mondta Lecsó.
András arca elkomorult.
-Én csak Annának mondtam, hogy „Drágám", te is tudod.
-Ez igaz – érvelt tovább a labrador. – De én megmentettem az életedet. Talán nem érdemlem meg, hogy így szólítsál és elfelejtsük ezt a szörnyű „Lecsó" nevet, amit egész életemben gyűlöltem?
András megvakarta a kutyája homlokát.
-Rendben van. Nem lesz könnyű megszokni, de legyen: „Drágám".

És ezzel nyugovóra is tértek, mindketten gyorsan álomba merültek. Drágám a küszöbön aludt, ahogyan szokott. És mégsem. Élete legszebb napja volt. Megmentette gazdája életét.

 http://mek.oszk.hu/02300/02306/02306.htm

Puszmak feküdt a fa alatt, várta a sötétedést, amikor vadászni indul. Várta a pillanatot, de már azt is érezte, hogy nem a régi. Félelmetes, erős szemfogai,  amelyekkel megragadta áldozatai nyakát és gerincét, még élesek, a szaglása is tökéletes, ám a gyorsasága megkopott, egykor kemény, izmos lábai elfáradtak, hallása és látása is gyengült. Nem vallotta volna be senkinek, az istenért sem, mert elveszett volna a tekintélye. Abban az országban, ahol élt, Afrika közepén, senki sem törődött az oroszlánok lelkivilágával, mindenki arra gondolt, éppen elég az, hogy ők a legerősebbek és mindenki fél tőlük. Az pedig, aki a legerősebb és akitől mindenki fél, ne várjon még megértést is.

Puszmak azon az estén is támadásba lendült, mert tudta, hogy táplálékot kell szereznie családjának.

Az oroszlánok ugyanis nem csupán erősek és félelmetesek, de kötelességtudóak is és jó apukák. Márpedig jó apukának lenni nem könnyű, sok türelem kell hozzá. Ám Puszmak aznap este lemaradt a gazellákról és magányosan ment haza. Nem volt benne szégyenérzet, mert az oroszlánok nem éreznek szégyent, nem is tudják, mi az, akkor is öntudatosan mennek haza, ha nem zsákmányoltak semmit. Otthon csend fogadta, senki sem tett neki szemrehányást. Ő azonban álmatlanul töltötte az éjszakát. Mi lesz holnap? És holnapután? Ebbe meg bele sem mert gondolni. Abban biztos volt, hogy nem adhatja fel. Reggelre azután megszületett benne a döntés. Átvágott a hosszú, kietlen félsivatagon, átverekedte magát a bozótokon, amíg megérkezett Barungiba, ahol  régi gondozója, Wole Belufa élt. Mert az oroszlánok megőrzik magukban a régi gondozójuk arcát és ragaszkodnak is hozzájuk. Szeretik azokat az embereket, akik valamikor a gondjukat viselték.  Puszmak Barungi határában várt egy fa alatt. Az emberek távolról nézték, nem tudták, mi lesz most. Wole már idős ember lett, bottal ment. Biztosra vette, hogy Puszmak nem támad rá. De mit akar?

         -Mit történt, Puszmak?

         -Megöregedtem – felelte szomorkásan ő. – Lelassultam. Már nem tudom eltartani a családomat.

         -És most mi lesz?

         -Kellene egy másik foglalkozás – mondta Puszmak.

         -Másik foglalkozás? – csodálkozott el Wole.

         -Igen – bólogatott szomorkásan az oroszlán.

         -Rendben van, felelte Wole.

Szerette az oroszlánt, az egyik kedvence volt a rezervátumban, ahol sok évvel korábban megismerkedtek. Megoldom. Már támadt is egy ötlete. Megsimogatta Puszmak fejét, aki hálásan hozzásimult. Wole este felszállt a vonatra, ami a fővárosba, Windhoekbe vitte. Beszélt a régi munkatársaival, ügyvédekkel, akik segítettek eljutni a külügyminiszterhez is. Az ország, Namíbia címere már foglalt volt, abban két antilop és egy lármás rétisas szerepel. Talán belefért volna egy oroszlán is, de a külügyminiszter azt mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű. De van egy kis sziget Európában, Jersey-nek hívják, ők most keresnek címeroroszlánt.

-El kell utaznod Európába – mondta Wole másnap Puszmaknak, aki türelmesen várakozott rá Barungiban.

-Mi az az Európa?

-Esős, hűvös és sok ott az ember – felelte Wole.

-És mi az, hogy sziget?

-Az egy kis földdarab, amit tenger vesz körül.

Puszmak elgondolkodott. Nem fogja szeretni, de hát négy kölyke van, rájuk gondolt. És arra, hogy soha nem szabad feladni.

-Ha el akarod tartani a családodat, akkor vállalnod kell – bíztatta őt Wole. – Amíg a címer elkészül, maradhatsz a londoni állatkertben, utána letelepedtek egy afrikai rezervátumban, és megint együtt lehetünk.

Puszmak bólintott. Egy hónappal később útrakelt. Európa csakugyan esős volt, hűvös és sok volt az ember. De hát az oroszlánnak sincs mindig arany élete. Egy hétig tartott, amíg a címer elkészült. Puszmak elégedett volt vele, sokat  nézegette, mielőtt visszautazott Afrikába. A kikötőben Wole várta.

-Büszke vagyok rád, Puszmak – súgta a fülébe a gondozó, ő pedig hálás pillantást vetett rá. Ők ketten tudták, hogy még egy öreg oroszlánnak is jólesik a dicséret.

 Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta. A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón - amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak - egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú,

az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

- Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

- Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató. - Jó napot!

- Mi a parancs?

- Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

Azzal meggyújtotta a lámpát.

- De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

- Mert ez a parancs - felelte a lámpagyújtogató.

- Nem értem - jegyezte meg a kis herceg.

- Nincs is mit érteni rajta - mondta a lámpagyújtogató. - A parancs: parancs. Jó napot!

És eloltotta a lámpát.

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

- Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel

eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

- Azóta megváltozott a parancs?

- A parancs nem változott - mondta a lámpagyújtogató. - Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

- És? - kérdezte a kis herceg.

- És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

- Mulatságos! - mondta a kis herceg. - Egy nap egy percig tart nálad.

- Egyáltalán nem mulatságos - mondta a lámpagyújtogató. - Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

- Egy hónapja?

- Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

És meggyújtotta megint a lámpáját.

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz. Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

- Figyelj csak ide... Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

- Vagyis mindig - jegyezte meg a lámpagyújtogató.

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

- A te bolygód - folytatta a kis herceg - olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni... és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

- Ezzel nem sokra megyek - felelte a lámpagyújtogató. - Világéletemben egyet szerettem:

aludni.

- Öreg hiba - mondta a kis herceg.

- Öreg hiba - mondta a lámpagyújtogató. - Jó napot!

És eloltotta a lámpáját.

„Ezt - gondolta a kis herceg, ahogy továbbment -, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges.

Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

„Ő az egyetlen - folytatta gondolatait -, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl

kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten...”

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

Egyszer volt, hol nem volt,
túl a hegyen, túl a réten,
egy kis erdő közepében,
az erdőben egy tisztáson,
fűszálakból vetett ágyon,
ott, ahol sosem járt ember,
s egy farkas a polgármester,
ahol ezer róka túr,
ott lakott egy kicsi nyúl.

A kis nyúlnak háza nem volt,
szeme kettő, orra egy volt,
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.

Egyszer volt, hol nem volt,
egyszerű kis nyuszi volt.
Szarvas és jóbarátja,
minden madár jó pajtása,
így éldegélt békességben,
a kis erdő közepében.

Így éldegélt, amíg egyszer
meg nem halt a polgármester,
a bölcs farkas, s eltemették,
megsiratták, mert szerették.

Az állatok összegyűltek,
egy tisztásra települtek,
éjjel-nappal tanakodtak,
polgármester választottak.

Róka mondta: Róka legyen!
Szarvas mondta: Szarvas legyen!
Őz kiáltott: Őzön a sor!

Teli faág, teli bokor,
madár ült minden ághegyen,
s kiáltozták: Madár legyen!

Addig-addig tanakodtak,
a végén majd hajba kaptak,
míg egy nyúl szólt: Most az egyszer
nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni.
Nem tud az mást, csak szaladni,
az árnyék is megkergeti,
úgy megijed, hideg leli,
ha ág zörren, rögtön szalad,
vagy meglapul a fű alatt.

Most legyen okos az ember,
ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen:
Az a fontos, hogy okos legyen!
Akár bátor, akár gyáva,
ész legyen a kobakjában.

Mind így szóltak: Okos beszéd!
Próbáljuk ki, ki-ki eszét...
Igen ám, de hogy próbáljuk?
Máris szólt a bagoly rájuk:
Aki becsapja a rókát,
az kiállotta a próbát!

Rajta szarvas! Rajta, őzek!
Lássuk, ki lesz a legbölcsebb!
Ki tud győzni az észtornán?
Ki tud kifogni a rókán?

Előbb az őz került sorra.
Ide figyelj, ravasz róka!
Felhők közt lakik az égen,
sohasem járt erdőn, réten,
mégis ő növeszt fűszálat,
zöldbe borít bokrot, ágat...

Nevet csak ezen a róka.
Ez aztán a nehéz próba!
Joban tudom, mint te magad,
mi volna más, ha nem a nap!

Most a szarvas került sorra.
Én aztán megfoglak, róka!
Nincsen lába, mégis szalad,
de mégis egy helyben marad...

Megint csak így szólt a róka:
Ez aztán a nehéáz próba!
Jobban tudom, mint te magad,
mi volna más: folyó, patak!

Most a kis nyúl került sorra.
Erre felelj, ha tudsz, róka:
ha megfelelsz, most az egyszer
te leszel a polgármester!
Nincsen szárnya, mégis repül,
fákon, bokrokon hegedül,
ha nem repül, nincsen sehol,
de mégiscsak van valahol,
nincsen szárnya, nincsen lába,
mégis a világot járja...

Töri is fejét a róka,
ennek a fele se móka,
hiába, no, nincs felelet,
mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet!

Szól a nyuszi: Figyelj, róka!
Hogy mi lehet? Mi más volna?
Ismeri a nyár s a tél,
mi lehetne más: a szél!

Kis nyúl főzte le a rókát,
ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester.

Egyszer volt, hol nem volt,
egyszerű kis nyuszi volt.
hosszú füle, kurta farka,
semmi furcsa nem volt rajta.

Egyszer volt, hol nem volt – az is lehet, hogy csak ebben a mesében volt-, volt egyszer a világ peremén egy csudálatos kis falu. Nem is falu, egész birodalom! A gyerekkoromtól a legszebb álmaimig húzódik a határa, ma is gyakran látom odabenn, a fejemben.
Tegnapkirály uralkodott ott, és talán uralkodna ma is, de már elmúltak azok az idők... Nem ismerték ott a szegénységet: a legények csillagokat reggeliztek, a leányok napfényben fürödtek, a nénikék öreg botjukkal a Tejutat kopogtatták, a bácsikák pedig kristálypatak partján dominóztak. Amikor éhesek voltak, ettek, amikor szomjasak voltak, ittak. És szívesen szerettek.

Meglátogatom a sógoromat! - mondta a szegénylegény az édesanyjának, és ez az ő nyelvükön azt jelentette, hogy aznap bizony már nem kerül elő: mert jó lába és botja legyen annak, aki Tegnapkirály birodalmában bárkihez is vendégeskedni megy.

Csomagolt is az édesanyja a mesebeli tarisznyába hamuban sült pogácsát, piros, kerek, kertben érlelt, szívebüszkesége-almát a fiának. És a mesebeli fiú elindult mesebeli útján oda, a hol szívesen várták őt.

- Hol jársz itt, ahol a madár se jár? - kérdezhették volna a kis kertek kapujában álló asszonyságok a betévedő vándort, de mégsem tették ezt, mert hiszen minden madár - kicsi és nagy, színes és színtelen, szép hangú és károgó - egyformán gyakori vendég volt mindenkinél. Amikor vándor érkezett hozzájuk, kínálták jó szóval, kedves mosollyal, tiszta forrásvízzel, friss kenyérrel - tehát ugyancsak gazdag birodalom volt ez.

Nem is nézte jó szemmel a szomszédos ország királya. Nála bezzeg mindennek jól megkérték az árát! Jelenkirály országában a csillagokat talán látták volna, ha lekapcsolják a villanylámpákat az utcák során, de azok éjjel-nappal égtek, hogy mutassák országuk hatalmát, hogy elhomályosítsák az égi fényt, hogy túlragyogják a napsütést. Ezért mérgében a nap nem is sütött rájuk, csak nyáron. Ám ez nem zavarta Jelenkirály országának lakóit, hiszen úgyis éjjel-nappal világítottak, télen fűtöttek, nyáron hűtöttek házaikban az emberek.

Ha valaki vendégségbe akart menni, azt jó előre meg kellett beszélni. Nem lehetett ám „csak úgy” betoppanni a másikhoz, mert az először is nem volt otthon. Hiszen Jelenkirály országában dolgos emberek laktak: dolgoztak reggeltől estig, hogy minél jobban kivilágíthassák házaikat, és mások is lássák, milyen boldogok. Azért, ha jó időben érkeztél, szívesen láttak téged itt is, bár Jelenkirály országában - neked megsúgom - általában jókora kupacokban látogatták meg az emberek egymást.

Ilyenkor megszállták az emberek a házat, nagy zajt csináltak, hangosan nevetgéltek, nehogy magukra maradjanak, nehogy egy pillanatig is csönd boruljon a házra, amikor eszükbe juthat, hogy talán mégsem olyan boldogok.

A boltok éjjel-nappal nyitva várták az arra betévedő vándort, hogy a négykerekű, áramvonalas tarisznyákba mindig legyen mit rakni. Az utak kereszteződésében a templomok már rég bezártak, de nem is volt rájuk szükség, hiszen soha senki nem járt oda.

Itt és most! - mondták, mert tudták, hogy Jelenkirály birodalmában a pillanat az úr. Hiszen a tegnap homályos, időtlen, megfoghatatlan dolog - és ki tudja milyen lesz a holnapunk? Ma még mindent megtehetünk, mindent megvehetünk.

Jelenkirály nagy király volt. Mindenen uralkodni akart. A földön, a levegőn, a vízen, a napfényen, a csillagokon és valamennyi állaton - ahogy az a régi könyvekben meg volt az írva. Még az Időt is az uralma alá hajtotta, télen-nyáron a saját kedve szerint tekergette birodalma óráit, ahogy jó király módjára célszerűbbnek látta tologatni Idő mester kerekét. Mert idő úgysem létezett náluk - illetve itt senkinek semmire nem volt ideje.

Jelenkirály legkedvesebb lánya Pillanathercegnő volt, aki mindig csak apjának, a mának élt. Pillanathercegnőnek nem volt arca: mindennap máshogy nézett rád, aszerint, hogy mit írtak elő neki az udvari szabályok.

Pillanathercegnőnek nem voltak kedves tárgyai, hiszen mindennap kidobott mindent. Pillanathercegnő pillanatonként lett más és más - nem lehetett túlzottan szeretni őt. Nem ismerte a bánatot, de a nagy örömöket sem. Kényelmes, kellemes üvegbúrában élt Jelenkirály körül.

Tegnapkirály vándora egy nap elérkezett Pillanathercegnő palotájába.

Egymásra néztek, mégsem ismerték fel egymást. Úgy néztek át a másikon, mint egy átlátszó üvegfalon. Ebből sosem lesz így mesebeli, hétországra szóló lakodalom? Tegnapkirály vándora fogta magát, sarkon fordult és hazament a saját meséjébe. Itt nem ismerték őt, mert ahhoz bizony a Pillanathercegnőnek is át kellett volna sétálnia - legalább egyszer! - Tegnapkirály birodalmába, hogy emlékezhessen arra, hogy kit is keres. Talán túl sok idő telt el tegnap óta...

Azért ha tudtok egy apró kaput, egy kicsike ajtócskát, ami odavezet, szóljatok, hátha át tud még mászni rajta az a kisleány. Tegnap király vándora ott várja őt az idők végezetéig. Jelenkirály birodalma addig is tökéletes, kényelmes királyság marad. Nem is értem, miért vágyódtam el innen...

ICIRI-PICIRI
Ajaj, hol volt hol nem...
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kisökre,
rákaptak egy iciri piciri kistökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska ?
Bejárja az iciri piciri kis erdõt,
s nem leli az iciri piciri tekergõt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének !
""""""""""""""""
A HÉJA

Száll a jéja magosan,
földre röppen hamisan.

Tyúk: - Mit akarsz itt, héja ?
Héja: - Ások.
Tyúk: - Mit ásol, te héja ?
Héja: - Kutat.
Tyúk: - Minek a kút, héja ?
Héja: - Víznek.
Tyúk: - Minek a víz, héja ?
Héja: - Fõzni.
Tyúk: - Mit fõzõl, te héja ?
Héja: - Csirkét.
Tyúk: - A magadét, héja ?
Héja: - A tiedet ellopom.
Tyúk: - Anyja vagyok, nem hagyom !
Hess ! hess ! hess !

És a héja éhesen,
továbbrepült mérgesen.
""""""""""""""""
DISZNÓ, KUTYA, MACSKA, EGÉR

Hajdanában az egér,
a macskával egy testvér,
a macska meg a kutyával,
ez meg disznó komával.

Hanem egyszer vége leve,
a disznó nemeslevele
elkallódott kézen-közön,
azóta van harag, özön.

- Kutya komám ! - disznó szóla.
- Mennem kell a hízlalóba,
kutyabõröm terád bízom,
vigyázz rá, míg meg nem hízom.

Kutya koma elvállalta,
de õ is megy vadászatra:
- Vegye által, macska néném,
s õrizze meg, igen kérném.

Megígéri macska néne,
s tejfölözni menni kéne:
- Kis egerek - szól -, a padon,
a levelet rátok hagyom.

Kis egerek veszik, nézik,
hömbörgetik, ütik-vetik,
ütött-kopott papírt rázzák,
játékformán összerágják.

Jön a disznó: levélt kutya !
Jön a kutya: levélt macska !
Jön a macska: hej, egerek !
Sír az egér: nincs leveled !

Háború lett, veszekedés,
macska azóta egerész:
harc folyt kutya, macska között,
s kutyára a disznó röfög.

Összevesztek õk cudarul,
még a nap is dühbe borul,
ha összejön két darab,
holtig tart a nagy harag.
""""""""""""""
KOLDUS VEREBEK

Sivít a szél, zúg a zápor,
eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
ennivalót hol is lelnek.
Csirip, csirip, csip,
éhen veszünk itt.

Záporesõ egyre szakad,
éhes veréb hoppon marad.
Tarisznyát vet a nyakába,
veti fejét koldulásra.
Csirip, csirip, csip,
csak kap egy kicsit.

- Tyúkanyókám, kérem ásson,
rossz szívvel ma jaj ne lásson,
istenadta szegény vagyok,
adjon egy szem búzamagot.
Csirip, csirip, csip,
éhen halok itt.

- Jól van, jól van, veréb húgom,
nagy ínséged szánni tudom.
Ha nem adnék, míg van nekem,
megverne az isten engem.
Csirip, csirip, csip,
Jaj be jólesik !...

Koldus veréb hazabiceg,
rakott iszák vállán fityeg;
barátinak mutogatja,
irígységük megpukkasztja.
Csirip, csirip, csip,
aki ügyes csíp.

- Jaj, te zsobrák, jaj, te gaz !
Hol vetted ezt ! Mondj igazt !
- Kolduljatok, kaptok még,
tyúkanyónál van elég.
csirip, csirip, csip,
hanem rólam csitt !

Ketten-hárman szégyenszemre,
mennek egy-két búzaszemre,
tyúkanyó is fejet csóvál,
csak kicsiny marokkal szór már.
Csirip, csirip, csip,
magamnak sincs mit !

Van riadal verébtanyán,
mind fut a mankó s szütyõ után.
Most legyen a gazda már dús,
seregestõl jön a koldus.
Csirip, csirip, csip,
ha nem adnak, csíp.

- Mit akartok, zsivány horda ?
- Könyörögni jöttünk volna.
- Dolgozzatok, nincs már esõ !
De szól a sok prédalesõ:
Csirip, csirip, csip,
fösvény gazda csitt !

A mankóból dorong válik,
a koldus mint rabló áll itt.
De tyúkanyó vitéz legény:
- Csibéimet megvédem én !
Csirip, csirip, csirip, cserép,
így kotródik el a veréb.
"""""""""""""""
DISZNÓK AZ ESÕBEN

Perzsel a nap, meleg a nyár,
kinn a mezõn a disznónyáj.
Vígan túrják fel a tallót,
soha jobb dolguk még nem vót.

De csak felleg kerekedik,
nagy zivatar közeledik,
dörög az ég, esõ meg jég,
mintha dézyából öntenék.

Megrémült a disznók hada,
fényes délben vágtat haza.
Mind rémülten karikázik,
az új ruha még elázik.

van visítás, van sivítás,
jaj, iszonyú a megázás,
míg a falun végigérnek,
egyre kurrognak a vének:

"...Hogyha én ezt tudtam vóna,
Köpönyeget hoztam vóna !"
Rásír a sok kismalac is:
"Én is, én is, én is, én is!"

Úgy berontnak a kapuba,
aki ott áll az útjokba,
köszönni sem ér rá nekik,
mint a semmit, úgy fellökik !
""""""""

A SOK JUH MESÉJE

Volt egyszer egy gazdag ember,
annyi juha, mint a tenger,
mint az árvíz, ujjuju !
Számlálhatatlan a sok juh.

Gazdag ember gondol egyet:
- Pénzmagra szert hogyan tegyek ?
Hej, számadó, szóm van kenddel,
annyi juhom, mint a tenger,
mint az árvíz, ujjuju !
Számlálhatatlan a sok juh.
Gondoltam én mostan egyet,
pénzmagra szert hogyan tegyek ?
Kell nekem a juhok ára,
hajtsa kend el a vásárra.

A vásárra juhász hajtja,
elõttük egy folyó partja.
Irdatlan nagy - Tisza - Duna
nem lehetne ija-fija -
a híd rajta nagyon keskeny,
nem fér a juh, csak egyesben.
Várjuk, míg átmennek renddel,
s annyi a juh, mint a tenger !
Mint az árvíz, ujjuju !
Számlálhatatlan sok a juh...

- Hogyha egyig általérnek,
folytatom majd a mesémet.
"""""""""

KISEGÉR

Hol volt, hol nem, túl az
Óperenciáson,
élt egy gazdag ember,
kinek egy rakáson tyuhaja !
A búzája sok vala.
Nem cserélne a királlyal,
egy egész asztalfiával.
S ki a kulcslyukon befér,
rákapott a kisegér.

Dühös lett a gazda:
- Ide állj, te macska !
Az egeret elfogd,
mert rosszul lesz dolgod !

Macska áll ott istrázsára,
jön az egér nemsokára.
Macska rácsapja a karmát,
s lecsippenti egér farkát.
Cini-cini-zirr!
Az egérke sír !
- Macska néni, adszi mán,
fityelótyám, farkincám. -
- Odaadom, de nem ingyen,
hozzál tejet íziben.
Szalad az egér,
a tehénhez ér.

- Tehén, nekem tejet adj,
tejet adom macskának.
Macska ideadja tán
fityelótyám, farkincám.
- Adok ám, de nem ingyen,
hozzál szénát íziben.
Szalad az egér,
a kaszáshoz ér.
- Kaszás, nekem szénát szedj,
szénát adom tehénnek,
tehén érte tejet ad,
tejet adom macskának,
macska ideadja tán
fityelótyám, farkincám.
- Adok én, de nem ingyen,
cipót hozzál íziben.
Szalad az egér,
gazdasszonyhoz ér.
- Asszony, nekem cipót hozz,
cipót viszem kaszáshoz.
Kaszás nekem szénát szed,
szénát adom tehénnek,
tehén érte tejet ad,
tejet adom macskának,
macska ideadja tán
fityelótyám, farkincám.
- Adok én, de nem ingyen,
szalonnát hozz íziben.
Szalad az egér,
a disznóhoz ér.
- Disznó, adjál szalonnát,
asszony érte cipót ád,
kaszás érte szénát szed,
szénát adom tehénnek,
tehén érte tejet ad,
tejet adom macskának,
macska ideadja tán
fityelótyám, farkincám.
- Adok ám, de nem ingyen,
makkot hozzál íziben.

Szalad az egér,
a makkfához ér.
- Tölgyfa, makkot adj nekem,
hogy a disznóhoz vigyem.
Adjon érte szalonnát,
asszony ezért cipót ád,
kaszás ezért szénát szed,
szénát adom tehénnek,
tehén érte tejet ad,
tejet adom macskának,
macska ideadja tán
fityelótyám, farkincám.
- Adok, kicsiny egerem,
minden makkom leverem.
Örül az egér,
bõribe se fér.
Jaj, de veszti a kedvét,
potyog a makk, mint a jég.
Megkólintja egy,
kisegérke, nyekk !
Nem kell most már semmi jó,
sem szalonna, sem cipó,
se széna, se tejecske,
még a fityelótya se !
""""""""""""
GALAMB, RÉCE MEG A LÚD

Az volt egyszer bajos élet,
hogy a vízek kiszáradtak,
a folyóból mind kötél lett,
patakokból csepümadzag.
Fától fáig -, hegytõl hegyig
kifeszíték egytõl egyig,
s mint szárítókötelekre
teregették föl ezekre
a tengerek lepedõit,
tavak, tócsák kis kendõit,
így szárítják, így bizony,
a sok vizet a napon.

No, mit tegyen szegény galamb,
hát még a lúd, meg a réce !
Összefognak, õk nem fognak
szomjan halni csak azért se,
elmennek õk világvégre,
míg inni nem kapnak végre.

Réce, liba kéz a kézben,
billeg-ballag az útfélen.
Búgó galamb föntrõl kutat,
tavat, folyót, forrást kutat.
Mennek, mennek, világvégre,
hát a galamb így szól végre:
- Nem hal szomjan, aki jámbor,
hogyha víz nincs, van bor, van bor !

No, megörül a kacsa:
- Csak a csapra, csak a csapra !
A liba is rávijjong:
- I-i-gyu-unk, i-i-gyunk !

S úton talált hordó bort
csapolták, míg benne volt.

Addig örülgettenek,
végre be is csíptenek.
Jókedvüknek nincs határa -
ezért van az, hogy ha már ma
jókedvüknek jöttét látják
- amit akkor, azt kiáltják.
""""""""""
A FARKAS A FALUVÉGEN

Csikorog a tél,
szegény farkas fél,
hogy éhesen marad,
pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
de nincs terítve sehol sem.

Estére elére,
a falu végére.
Egy hóbuckán van a helye,
és így vonít szegény feje,
mert a szíve szomorú:
"A-dós né-kem a fa-lúúú !"

Szegény farkas, jobb elhagyni,
nem sietnek azt megadni,
a kis kutyák kinevetnek:
"Majd megadjuk, meg, meg, meg."
S rád ugatnak a kuvaszok:
"Jobb, ha elmégy, jobb, jobb, jobb !"
Szép az este, süt a hold,
szegény farkas szót fogadott
s elloholt.
""""""""""""""""""
KECSKÉÉK ÉS A FARKAS

Domboldalon kicsi ház, ott lakik a kecske,
felesége otthon várja,
vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
hol a farkas tekereg !...

- Jaj de kár - szól Kecske néni -,
énnekem is el kell menni,
vigyázzatok, jó fiaim,
ha nem leszek itthon,
erre jár a gonosz Farkas,
be ne jöjjön titkon.

A két gida megígéri,
s így folytatja Kecske néni:

- Az ajtót jól bezárjátok,
senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak, fehér az én lábam,
majd én ezt bedugom,
hogyha megint hazajövök,
nektek a kulcslyukon.

megérti a két kisgida
s így folytatja Kecske mama:

- Ha valaki dörömbözne,
kiáltsatok, hogy: Nem jössz be !
De ha édesanyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !
Ha bedugom, kinyitjátok,
nem jut be farkas hozzátok !

A gidák ígérik roppant,
Kecske anyó vígan toppant.
De most jön a farkas, s fülel
a kulcslyukon hosszú füllel.

- Megismertek, ha szólok is,
édes nektek a hangom is !
Ezt mondom én majd odakinn:
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !

Megöleli két gidáját,
megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog,
és a bokorban mosolyog !
Kecske néni eltávozik,
és egy cseppet sem aggódik !

Jön mindjárt a Farkas koma,
vastag hangon ezt morogja:
- Anyátok vagyok idekinn,
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !

A két gida csodálkozik,
ezt a hangot nem ismerik !
- Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !...
Juj, fekete farkas vagy !
Nem a mi jó anyánk vagy !

Hû ! A farkas ámul-bámul,
az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
hogy a gidákon kifigjon !

Elsiet a szemétdombra,
ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
hogy rászedje a két gidácskát !

Újra zörget a kis házba,
és rákezd a mondókára :

- Itt van anyátok idekinn,
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !
- Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !

Farkas koma be is dugja,
a két gida megbámulja,
mit tegyenek, hiszen fehér,
az õ eszük nem messze ér !

Kinyitják neki az ajtót,
benn a farkas gonosz fattya.
Mind a kettõt hamm, bekapja !
És azt mondja: Ej de jó vót !

Magára zárja a házat,
úgy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
a kémény alatt nagy hassal !

Jön a kecskeanyó végre,
zörget az ajtón így kérve:
- Anyuskátok van idekinn,
tele van a tõgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim !

Hát morog-dörmög az ordas,
csalogat a gonosz farkas:
- Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad !

Kecske néni megijed,
hát odabent mi lehet !
Meglátja a kulcslyukon,
farkas fekszik a suton.

Friss eszével egyet gondol:
- No, farkas, te csak dorombolj !
Jó helyen vagy kémény alatt !
Evvel a tetõre szaladt,
s két gidától dagadt hasra,
le is ugrott a farkasra.
Az ordasnak megesett,
hogy a kecske ráesett.

Abb' a percbe kipukkant,
két kisgida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
ásítoztak és szepegtek:
- Anyukám még ne kõts fel,
úgy aludtam, mint a tej !

De bezzeg anyjok örül,
s jár a két fia körül !
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj ?
Egy karcolás sincs, sebaj !
Apjuk is jön, Kecske bátya,
a kipukkant farkast látja.

Elmondják, hogy mint esett.
Kacajnak nincs vége se,
így végzõdik a mese.
""""""""""""
FARSANG VÉGÉN

Régen, egyszer a réten,
farsang végén találkozott
két farkas egymással,
kezet fogtak nagy barátkozással:
- Szervusz, öreg pajtás !
- Nem szervusz most, pajtás !
- Ugyan miért, pajtás ?
- Mert bort ittam, pajtás !
- Az jó, pajtás !
- Nem jó, pajtás.
- Mér, pajtás ?
- Mert megvertek,
eldöngettek miatta, jó pajtás !
- Az rossz, pajtás !
- Nem rossz, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Mert legalább farsangoltam,
süteménnyel, pecsenyével
torkig laktam, lakodalomba
nagy vigalomba kedvemre mulattam !
- Az jó, pajtás !
- Nem jó, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Hej, mert annál többen
lazsnakoltak engem,
mikor részegen
nótába kezdtem:
- Óóó !
- Bóóó !
Édes kedves pajtás !
- Az rossz, pajtás !
- Nem rossz, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Azért, mert ládd,
így legalább
a farkas már tudja,
hogy huncut a kutya:
Az csalt oda !
- Az jó, pajtás !
- Nem jó, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Mert bõrömön
nem nagy öröm,
hogy újra tanultam,
amit úgyis tudtam !
- Az rossz, pajtás !
- Nem rossz, pajtás !
- Mér, pajtás ?
- Mert legalább
ha megvertek, megvertek,
de legalább ettem-ittam eleget.
Még mostan is dalolhatnék,
fütyülhetnék, táncolhatnék !
Úgy ám, pajtás !
- Akkor sebaj !
- Sebaj, pajtás !

A két farkas kezet fogott,
s jobbra-balra eltávozott.
"""""""""""""""""""""

A BÖLCS RÓKA

Róka koma egy szép reggel
összekerült egypár ebbel.
Nagy vágyása, bárki lássa,
nem volt a találkozásra.
Eburamék, derék komék,
bezzeg õk a rókafajtát
úgy szeretik, majd felfalták.

Róka uram látta, hogy most
szégyen a futás, de hasznos.
Cselédeit biztatta hát:
szemét, lábát, lompos farkát.

- Usgyé, fiam ! Nocsak, vérem !
A lyukat, míg el nem érem.
Siessetek, drága testem,
ne rusnyálkodjatok resten !...

No de nyert is egérutat:
vizsga szeme egyre kutat,
négy jó lába rugaszkodik,
csak a farka akaszkodik.

Addig-addig, mégis-mégis,
hazakerül, lyukba búvik,
itt bezzeg más, jó a lakás !
Mit neki már ebugatás.
Biztos tanyán béke vagyon,
áradozik róka nagyon:

- Két szép szemem, be dicsérlek,
neked tudom, hogy még élek,
lyukam száját hamar láttad,
eburamék csúful jártak.

- Négy jó lábam, be szeretlek,
az életem megmentetted.
Az irhámat vitted roppant,
eburamék szeme koppant.

- Hát te, limpes-lompos farkam,
majd hogy csúfot tettél rajtam.
Eburamék el-elhagytak,
de te mindig csalogattad.
Láncosadta ! Ebugatta !
Nincs helyed a biztos lyukba !

Kimenj innét rögtön ! - rászólt,
s kidugta, mint lengõ zászlót,
eburamék szemes komék,
nézik, nézik: mi nõ onnét ?
Rókafarka ! S róka rajta !
A bölcs róka, az árva,
így jut ebek fogára.
""""""""""""""""""

KISMALAC MEG A FARKASOK

Van egy erdõ, erdõháton
benne tisztás az irtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej, kismalac, dideregve
kunyerálok, hogy eressz be !
- Bizony nem én, mert megeszel !
- Rólam ilyet fel, hogy teszel ?

Csak kunyorál, csak ígérget:
- Csak egy lábom engedd, kérlek.
- Jó ! - gondolja a kismalac. -
Megbánod, ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerítm vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp ez a vágyásod,
dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent jó meleg vagyon !
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: "No, nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,
örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Elsõ lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom, ha bent hagyod,
negyedik miért szenved fagyot ?
- Jól van, dugd be mind a négyet
(zsákba faroltatlak téged).

- Ó, négy lábom, urrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekedtél !
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,
gyer' a házba, gyer' a zsákba !...
Zsákbabúvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
hadd hûsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán,
kapaszkodnak, egymás vállán,

száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.

A kismalac hõköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj !
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak !

No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.

Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt',
ma is él, ha meg nem halt.
""""""""""""""

TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERÕVEL

Ó, gyönyörû tavaszidõ,
kizöldült az erdõ-mezõ.
Erdõ-mezõ vígan ragyog,
szegény ember búsan motyog.
- Ringyes-rongyos életem,
sok a bajom énnekem.
Csak dolgozom, pedig való:
mihelyt dolog, mindjárt nem jó.
Hát kínlódjék itt az ördög,
tartson ekét, hajtson ökröt.
Biz én megyek urizálok,
erdõn-mezõn kóricálok.

Erdõn-berdõn sétála,
hát ihol, nagy a lárma.
Bömbölés meg makogás,
sose látott ilyet más.
Kopott bundás öreg medve,
egy kis nyúllal tülekedve.

Szegény ember úgy kacag,
majd a szíve megszakad.
Dühbe jön ám a medve,
így kiált ráförmedve:
- Veszetthorda embere.
amiért rajtam nevetgetsz,
ebb' a nyomba megeszlek,
szõröstûl meg bõröstûl,
két kis keszeg ökröstül.

- Jaj, ne tedd azt soha többet !
Ki szántja fel a földemet ?
Jaj, megölne a nagy szégyen,
hogyha úgy maradna félben.
- No jó, akkor várok estig,
vacsorára is jólesik,
ha a medve embert eszik.

Ó, szép idõ, süt a nap,
szegény ember szántogat.
Róka erre kerül-fordul:
- Mit búsul kend olyan mordul ?

- Búsulok én, van okom,
túlélni nem is fogom.
Ha te tudnád, amit én,
halálfia vagyok én.

- Mi a pitvar, mi az eset ?
- Úrhatnámság belém esett.
Sétálok az erdõben,
hát lárma van elõttem.

Bömbölés meg makogás,
sose látott olyat más.
Kopott bundás öreg medve,
egy kis nyúllal verekedve,
kacagtam egy nagyot rája,
medve megesz vacsorára.

- Bízzon csak rám minden bajt,
rendbehozom én ezt majd,
hogyha nekem kend fizet:
egy kakast a hat tyúkjával,
amit akar, azt tehet,
medve uram bundájával.

Megígéri, hogyne, persze,
pedig alig van rá mersze.
Az apjának se volt talán
annyi tyúkja az udvarán.

- Hallja kend, ha medve bátya
ideállít, sose bánja.
A bokorban ott leszek már,
s trombitálok, mint a huszár.
Medve apó megszeppen,
bújtassa el sebesen,
abb' az ócska szenes zsákba,
a többit oszt' kelmed lássa.
- Ejnye, ejnye, nagyszerû,
róka, kend ám nagyeszû !
S szól a róka büszke fõvel:
- Többet ésszel, mint erõvel !

Este jön a medve lustán:
- No, te ember, véged most mán ! -
Hát csak trombitaszó garsog.
- Mi ez, ember ? Mi ez, hallod ?
- Hallom, uram, a huszárok.
Azt se tudni, hány a számok.

- Irgum-burgum, ezt restellem,
magam lenni ennyi ellen.

- Talántán félsz, medve uram ?
- Dehogy, de a dolog úgy van,
minapába megkergettem,
egy sereget csúffá tettem.
Minek mindig bántani,
ha nem muszáj ártani ?
Csak tudnám, hogy hová bújjak,
terád sem emelnék ujjat.
- Itt van egy zsák, a szenes,
bújj be, de oszt' ne nevess.

Medve bebújt, róka kibújt,
huszárosan kürtjébe fújt.
- Adjon isten, jó barátom,
hát jól vagyunk, ahogy látom.

- Köszönöm, csak lehetõsen,
hová ilyen sietõsen ?
- Medvebõrre vadászom,
beszélte a vadászom,
erre van egy öreg medve,
kinek huszárra van kedve.
Fogadtam a barátommal,
lepuskázom

 – Apu! 

– Tessék? 

– Bejöhetek? 

– Be – mondom megadóan. 

Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik. 

– Írsz? 

– Láthatod. 

– Mit írsz? 

– Egy történetet. 

– Nemlétezik történetet? 

– Micsodát? 

– A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. 

– Ki az a Maul? 

– Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája mindig olyan kacskaringósan néz. 

– Görbén. 

– Jó, akkor görbén… Ugye, a Maul egy nagy buta? 

– Hát… nem is tudom… 

– Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. 

– Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve. 

– Most nagyon meg vagy mentve. 

– Nagyon? Miért? 

– Mert hoztam neked valamit. 

– Mit? 

– Egy nemlétezik történetet. 

– Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el. 

– Nem elmondós. Itt van a kezemben. 

– Akkor mutasd. 

– Na, mi ez? 

– Ez? Egy katicabogár. 

– Nézd meg jobban! 

– Akárhogy nézem, katicabogár. 

– Számold meg a pöttyeit! 

– Kettő. 

– Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. 

– Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. 

– Nem látod, hogy két pöttye van? 

– Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye. 

– Két pöttyel született? 

– Igen. 

– És mégis katica? 

– Persze. Úgy hívják, változékony katica. Latinul Coccinella bipunctata. 

– Micsoda? 

– Coccinella bipunctata. 

– És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata? 

– Az is, csak éppen septempunctata. 

– És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? 

– Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. 

– Micsoda nem a te fejed? 

– Káptalan. 

– Az mit jelent? 

– Hogy én se tudhatok mindent. 

– És akinek a feje káptalan, az mindent tud? 

– Majdnem mindent. 

– A tízpöttyös katicát is? 

– Azt is. 

– De te nem tudod. 

– Én nem. 

– Akkor a te fejed kápos. 

– Hát bizony, eléggé kápos. 

– De én se tudom a tízpettyes katicát. 

– Nem baj az. 

– Akkor az én fejem is kápos. 

– A tied is. 

– De a Maulé, ugye, káposabb? 

– Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv. 

– Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk? 

– Akkor még nem. 

– De már nem lesz annyira kápos? 

– Annyira már nem. 

– Benne van? 

– Benne. Tízpettyes katica, Coccinella decempunctata. 

– És tizenegy pöttyös? 

– Az is van. Coccinella undecempunctata. 

– És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? 

– Na, nézzük csak… olyan is van. Úgy hívják: bogáncs-katica. 

– Szegény… mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van! 

– Sok pötty… sok pötty… na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Úgy hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár. 

– Ő is punktata? 

– De még mennyire! Subcoccinella vigintiquatuor punctata. 

– És ha egyszer katicabogár, miért hívják… hogy is mondtad a nevét? 

– Lucernaböde. 

– Na, annak! 

– Az van ideírva, hogy katicabogarak. És… várj, megszámolom… negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. 

– Hát? 

– Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsenatka, sőt fekete-sárga katóka is van. 

– És százpettyes katica? 

– Százpettyes? Az nincs. 

– Nincs benne a könyvben? 

– Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. 

– De amikor én láttam. 

– Százpettyes katicát? 

– Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. 

– Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter. 

– Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. 

– Én? Mikor emlegettem? 

– Most. 

– Most? Milyen bácsit? 

– Hát a Punk tatát! 

– Na nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter, beszélgetett a jó öreg Punk tatával. 

– Igen. És nagyokat nevettek… Nem hiszed? 

– Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem. 

– De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet – fölemelte az ujját –, figyelj csak! 

Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megforgatta a légcsavarját. 

– Na ugye! – mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni – igaz, nem is lett volna mit –, mert kopogtak. 

– Tessék – mondtam. 

Kitárult az ajtó, és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. Biccentett. 

– Jó napot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz a katikopteremet? 

– De itt van – mondtuk egyszerre nagy boldogan. 

– Na végre! – sóhajtott fel Punk tata, és lehuppant egy karosszékbe. – Mindig elcsavarog. 

A lányom rám ragyogott. 

– Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet. 

– Nagyon rendes vagy – mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán. 

– Megírod? 

– Meg. 

– A Maul úgyse fogja elhinni. 

Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. 

– A Maul nem számít – mondta –, nagyon kápos a feje.

Ismerős Csipkerózsa-álom,
rendíthetetlen ólom,
Világfa, Világszép Nádszál, Többsincs-
királyfi, szegényember fia,
az Óperencia,
tudom, van kincs,
nem-aranyból,
aranykakas, aranyhal,
Sicc,
strucc,
tücsök-hangya, sz'oval
mindenféle rovar,
a hét törpék,
ez az egész mesés környék,
hol kurtafarkú malac túr
és Mackó úr az úr,
kőkorszaki szakik, ezeregy éjszakák,
Aladdin, Fridolin,
tündér a fregolin,
mert vannak tündérek
is, de már nem félek,
szép Tünde
és ronda
néne,
no ne, najád, na ja, kobold, lidérc, na persze,
Bolond Istók, hogy az kinek a verse,
Piroska és a farkas, írta Grimm,
hogy van Weöreske
is, ezért van ennyi rím,
és ennyiféle meske.

Édesebb a hideg édes cseresznyénél,
szagosabb a hideg szagos szamócánál,
csillogóbb a hideg csillogó csillagnál,
fehérebb lesz fogunk tőle, mint almák húsától,
pirosabb lesz arcunk tőle pi-piros pipacsnál,
fényesebb lesz szemünk tőle, mint a fényes fáklya.

Estelen-estelen sárga felhők jönnek,
fázdogál-fázdogál tövig-kopár szikla,
fázik-fázik öreg hegynek kőig-kopasz csúcsa,
szél lesz holnap, szélvihar lesz, rikít az ég alja.

Hegytetőn-hegytetőn három fiatal fa:
nyöszörögnek, sóhajtoznak, fáznak az estében.
Keletről, keletről három vadgalamb jön,
meleg testtel, puha tollal rájuk ülnek szépen.

Marci utálta a szeplőit. Ami azt illeti, volt is neki mit utálnia, mert hetvenhat szeplő virított az arcán. Pontosabban hetvenöt, mert egy - a hetvenhatodik - a füle cimpáján hivalkodott. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy ebben az utálkozásban Marcinak egyáltalán nem volt igaza. Mert helyre kis szeplői voltak. Csinosak, jóképűek, vidorak. A legnagyobb akkora volt, mint egy jól táplált borsó, a legkisebb meg, mint egy fogyókúrázó mákszem. Ennek a legkisebbnek neve is volt. Úgy hívták: Szeplő Szepi. Ott lakott Marci orra tövén. Nos hát ezeket szidta-hordta folyvást Marci. Eladdig és olyannyira, hogy egy szép napon a szeplők megsértődtek.

- Még hogy mi vagyunk a csúnyák, ocsmondák, rútak, rettentőek?! Na megállj! - kiabálták.

S éjszaka, mikor Marci aludt, uzsgyi, kisurrantak az ablakon. Még az is, amelyik a füle cimpáján feszített, pedig a fülcimpánál előkelőbb hely nemigen létezik egy szeplő számára. Ott maradt Marci egy mákszemnyi szeplő nélkül, mivel - mondanom sem kell - Szeplő Szepi is ment a többivel.

Hogy merre mentek? Merre mehet hetvenhat sértődött szeplő? Neki a vakvilágnak.

Marci reggel fölébredt, s valami furcsát érzett. Szalad a konyhába a mamájához, az meg ámulva néz rá, és így szól:

- Jó reggelt, kisfiú! Hát te hogy kerülsz ide?

- Kisfiú? - csodálkozott Marci. - De hiszen én a Marci vagyok.

- Jesszus! - kiáltott a mama, és a világosság felé fordította a fiát. - Tényleg a Marci! De hát hova lettek a gyönyörű szeplőid?

- Nincs szeplőm? - csillant fel Marci szeme, és rohant a tükörhöz.

Valami nem tetszhetett neki abban a tükörben, mert elkomorodva mondta:

- Te anyu, rossz ez a tükör. Egy sápatag gyerek van benne.

- Nem a tükör rossz, kisfiam - csóválta a fejét a mamája -, hanem tudod, a szeplők...

Marci most már nem örült annyira, hogy megléptek a szeplői. "Egy azért maradhatott volna - gondolta magában. - Szeplő Szepi vagy az, amelyik a fülcimpámon volt." És szomorkásan indult bevásárolni. Mert mindig segített a mamájának, és szeretett is üzletekbe járni. Őt is szerették az üzletekben, mert bár egy icipicit nagy szája volt, azért igen kedves is tudott lenni.

De most furcsán, összehúzott szemmel nézett rá a hentes, a fűszeres, az újságos, a virágárus és a zöldséges is.

- Hát a Marci hol van? - kérdezték.

- Én vagyok - mondta rosszat sejtve Marci.

- Nono! - így a hentes.

- Na ne! - így a fűszeres.

- Naná! - így az újságos.

- Nana! - így a virágárus.

- No ne! - így a zöldséges.

- Merthogy a Marci egy szép szeplős gyerek, te meg egy sápatag kis fehér bőrű. Nem mondjuk, nem vagy csúnya gyerek, de a Marcihoz képest! Ajaj - mondták és legyintettek.

És bizony aznap Marci egy kicsit mócsingosabb húst, tegnapibb kenyeret, tegnapelőttibb újságot, hervatagabb virágot és halványsárgább sárgarépát kapott, mint máskor. Elkeseredetten rohant fel a lépcsőn, majdnem sírt.

- Mi bajod? - kérdezte a mamája.

- A szeplőim - sóhajtott Marci -, a szeplőimet akarom!

Nosza, nekiláttak, keresni kezdték őket a lakásban. Még a szőnyeg alá is benéztek. De egy fia szeplőt sem találtak.

Mit volt mit tenni, Marci nekivágott a városnak. Elment a Talált Tárgyak Osztályára.

- Jó napot! - köszönt.

- Jó napot! - válaszolta a Talált Tárgyak Osztályának főnöke, egy szemüveges, öreg bácsi, s közben fel se nézett az újságjából. - Esernyő? Kesztyű? Aktatáska? Pénztárca? Vagy netán a fejét méltóztatott elveszteni?

- A szeplőimet keresem - mondta Marci.

- Milyen volt?

- Barna, kerek. Mind a hetvenhat.

Az öregúr felállt, odament egy nagy polchoz, és beletúrt a limlomok közé. Leemelt egy palacsintasütőt.

- Nyele volt a szeplőjének? - kérdezte.

- Nem - hebegte Marci.

- Akkor ez nem az - állapította meg az öregember, és visszatette a palacsintasütőt.

Aztán Marci elé rakott egy diszkoszt, egy csészealjat, egy pudingot, egy ceruzahegyezőt, egy lencsét, egy borsót, egy babot, egy széntablettát, egy cipőgombot, egy inggombot és egy pulykatojást.

- Tessék, mind kerek és barna. Melyik az?

- Sajnos, egyik se - szomorkodott Marci, és irigykedve nézte a pulykatojást.

A Talált Tárgyak Osztályáról a rendőrségre ment. Itt egy őrmester fogadta.

- Szóval szökött szeplőket keresel?

- Igen.

- Részegesek?

- Nem.

- Loptak?

- Nem.

- Raboltak?

- Nem.

- Mit vétettek a törvény ellen?

- Semmit - mondta Marci.

- Hát akkor? - tárta szét a karját az őrmester.

Elnyargalt hát Marci a tanácsra.

- Szeplőügyben? - ráncolta a homlokát a portás. - Talán az állattenyésztési osztály illetékes.

Az állattenyésztési osztályon egy bácsi éppen egy lovat rajzolt a falra.

- Szeplő??? Talán szép ló ügyben, fiacskám!

- Nem szép ló, szeplő - morogta Marci.

A bácsi a fejét rázta, és nagy igyekezettel satírozta a ló sörényét.

- Talán a növénytermesztésnél - mondta.

A növénytermesztési osztályon egy barátságos fiatalember ült, a bal füle mögött egy tulipán, a jobb füle mögött egy muskátli virított, a mellényzsebébe tűzve meg egy búza-, egy árpa- és egy rozskalász.

- Szeplő? Egy pillanat. - Föllapozott egy nagy könyvet. - Várjunk csak... szépcsalán, szépecske, széphártya, szépike, széplegényfű - olvasta a könyvből, és felkiáltott: - Megvan! Szeplőlapu! Ezt keresed?

- Nem laput, a saját szeplőimet - magyarázta Marci.

A felvirágozott fülű elkomorodott.

- Pedig olyan szép ez a szeplőlapu. Úgy is hívják, hogy Boldogasszony csepegtette fű, forrasztófű, méregvonófű, párducfű meg viaszfű.

A fiatalember belemelegedett az olvasásba, már nem is nagyon törődött Marcival.

- Azt is felolvasom neked - kiáltotta -, hogy a szittyót hányféleképpen hívják!

Marci óvatosan kihátrált a szobából, de a fiatalember észre se vette, sorolta csak a szittyó neveit. Marci még a lépcsőházban is hallotta: csirikló, csuhi, fülemülefű, kancsuka, kasztikó, semők, sisák, sörkefű, szövőke.

- Ej - sóhajtott odakinn -, kasztikó, semők, sisák! Hol lehetnek a szeplőim?

Még szerencse, hogy meglátta Mikkamakkát. Egy ligeti padon ült Mikkamakka, és lógázta a lábát.

- Hát te? - kérdezte tőle Marci, és lehuppant mellé a padra.

- Kóbor szeplőket figyelek - mondta Mikkamakka -, nagy ma a szeplőjárás.

- Csak nem? - csillant fel Marci szeme. - Hány szeplőt láttál?

- Hetvenhatot - mondta Mikkamakka, és a szeme sarkából Marcira pislantott. - Itt masíroztak. Gyalog mentek szegények, mert nem volt villamosjegyük.

- Merre mentek? - kérdezte izgatottan Marci.

- Erre - mutatta Mikkamakka.

Marci meg uzsgyi, már ott se volt! Rohant a szeplők után.

Meg is találta őket hamar. Egy árokparton ültek és szomorkodtak. Hetvenhat szomorú szeplő. Azaz csak hetvenöt, de ez majd később derül ki.

- Olyan jó lenne, ha visszajönnétek - mondta nekik Marci.

A szeplők gyanakodva néztek rá.

- És nem szidsz többet bennünket?

- Soha - mondta mély meggyőződéssel Marci.

- Nem mondod, hogy rondák vagyunk, hogy csúfak vagyunk, hogy rettenetesek vagyunk, hogy ocsmondák vagyunk?

Marci rázta a fejét.

A szeplők erre visszamasíroztak az arcára. Marci már-már elmosolyodott, amikor valami furcsát érzett.

- Mindnyájan megvagytok? - kérdezte aggodalmasan.

- Egy pillanat - mondta az, amelyik a fülcimpáján ült -, megszámolom. - Aztán ijedten fölkiáltott: - Szeplő Szepi elveszett! Nincs senki az orrod tövén.

Nosza, keresni kezdték. Ez már könnyebben ment, mert a szeplők is segítettek. Meg is találták hamar. Egy akáclevélen ült.

- Szervusz, Szeplő Szepi, gyere vissza te is! - mondta neki Marci.

De Szeplő Szepi rázta a fejét.

- Nem mehetek - mondta -, mert akkor ez egyedül maradna. - És maga mellé mutatott.

Ekkor vették észre - Marci és a szeplők -, hogy Szeplő Szepi mellett ül valaki. Egy ijedt, idegen kis szeplő.

- Bemutatom Szeplő Sziszit - mondta Szepi. - A legjobb barátom. Szegény nagyon magányos.

- Bizony - mondta Szeplő Sziszi -, csak kódorgok, csámborgok, kujtorgok, csavargok, lézengek, lődörgök, de szerencsére most már van egy barátom. Igaz, Szepi?

- Igaz - mondta Szepi szomorúan. - S ezután már együtt kódorgunk, csámborgunk, kujtorgunk, csavargunk, lézengünk és... és... mit is mondtál még?

- Lődörgünk.

- Igen, lődörgünk, mert mi sosem hagyjuk el egymást.

- Tudjátok mit? - mondta erre Marci. - Sziszi is költözzön az orrom tövére. Van ott még hely Szepi mellett.

- Igazán?! - kiáltották boldogan mindketten, és odapattantak Marci orra tövére. Sziszi még kicsit izgett-mozgott a boldogságtól.

- Gyönyörűséges! - mondta. - Legjobb szeplőnek lenni egy orrtövön.

- És a fülcimpa, az neked semmi? - méltatlankodott az, aki Marci fülcimpáján lakott. De nem törődött vele senki.

Hazaértek.

- Na végre, hogy mindnyájan megvagytok - mondta Marci mamája, aztán jobban szemügyre vette a fiát. - Azért valami furcsa van rajtad.

- Talán Szeplő Sziszire gondolsz - mondta Marci. - Nem engedhettem, hogy kódorogjon, csámborogjon, kujtorogjon, csavarogjon, lézengjen, lődörögjön, barát nélkül szomorkodjon.

Hát így történt. S ha találkoztok egy szép kisgyerekkel, akinek éppen hetvenhét szeplője van, hát az a Marci.

Március meséje Gyikon Oleff és Kopóczi Elemér meséje. Meg mégvalakié. Meg mindannyiunké.

Márciusban már híre sem volt a télnek. Elment a hó, a zúzos reggelek, nem csúszkáltak jégen a falusi gyerekek és a szél szelídebben járt-kelt a fák közt. De azért a tavasz nem érkezett még meg. Sütött ugyan a nap, járta a maga útját, egy-két bátrabb rügy elő is bújt már a fák kérge alól, de tavasz, az nem volt.

Onnan tudom ezt, hogy kint jártam a kertben. Vettem meleg flanellinget, kalapot fejemre, derékig érő kabátkát, néztem, kék akar-e lenni az ég vagy szürke. Urasan üldögéltem a kút mellett felfordított régesrégi fürdőkád tetején. Egyedül egy méltóságos pipa hiányzott a számból. Hosszúszárú, amilyenből a varázslók eregetik füstfiguráikat, angyalt és madarat és csintalan füstfiút, kedvük szerint. Vagy marékba simuló tömzsi pipa, amit várurak szívnak várostrom idején, büszkén számlálva az ellenséget, ezek akarnak ide felmászni, az én bástyámra, ezt mondják a várurak, és nagyon mérgesen tekintgetnek a várukból.

Szóval ott üldögéltem és hallgattam, hogy zizeg fázósan a sápadt fű. Nem illik ugyan hallgatózni, de a kert az én kertem volt, a fű meg, gondoltam, az is az enyém. Hadd zizegjen kedvére, ha fázik. Néztem, egyik szála erre hajlik, a másik meg amarra. Micsoda szél ez a tavaszi, gondoltam, de hirtelen arra figyeltem fel, hogy valaki beszélget. Ugyan ki beszélget itt magában ilyenkor, kérdeztem volna, de akkor megláttam őket. Mert ketten voltak. Ketten beszélgettek az én kertem füvének a tövében.

Gyikon Oleff és Kopóczi Elemér. Egy girhes gyíkocska és egy éhes sündisznó.

- Micsoda remek tüsifrizurád van, kedves Kopóczi Elemér - mondta a gyík és láthatóan megborzongott egy erősebb fuvallatra. - Talán úgy gondolod, közel már a tavasz?

- Hogyan? Hiszen a tél elment, és ez a kellemes langyos szél már maga a tavasz. Az a fiatal, tarka főkötős lány, aki erre futott tegnap, ő volt az idei tavasztündér. Te nem tudtad ezt, Gyikon Oleff?

- Hogyne tudtam volna, mikor ezzel a két szememmel láttam. De én nem hiszek a tündérekben és így azt kell mondanom, leginkább tél van.

- Te meghibbantál. Hát nem érzed, milyen kereken mosolyog a nap fent?

- Decemberben is éppen ilyen kerek nap sápadozott az égen.

- Decemberben is lehetett ilyen kerek nap, de most március van. Ez egészen más nap. Sárga és ragyogó és meleg.

- És én fázom, mert igenis hideg van - mondta haragosan Gyikon Oleff és toppantott az egyik lábával.

- Nem értelek. Hogy én éhes vagyok, mert tegnap az utolsó almámat is megettem, az tény. Igen szomorú tény. De látod, mégis mosolygok. Mit gondolsz, miért?

- Érdekel is az engem - mondta Gyikon Oleff. - De majd megmondod, ha akarod.

- Megmondom hát. Persze. Mert tavasz van.

Gyikon Oleff erre teljesen felfújta magát, legalább akkora lett, mint egy nagyra nőtt kisbéka és haragosan Kopóczi Elemérre menydörgött:

- Irgum-burgum, márpedig ha mondom, nem és nem és nem. Nincsen tavasz. Nincs. Akár tetszik, akár nem, nincs.

Micsoda gyík, gondoltam a fürdőkád tetején üldögélve, de hallgattam. Elvégre ez az ő ügyük. Különben is, én felnőtt vagyok, az is tiszta szerencse, hogy értem a nyelvüket. Még ha gyerek lennék. Akkor mondhatnék bármit. Megértenék és válaszolnának. De így? Igaz ugyan, borotválkoztam reggel, de még az átlagos óriásfiúk is bájosabbak nálam. Legalábbis az anyjuk szerint.

- Te gyík!

A sün hangja meglehetősen haragossá kezdett lenni. Zölddé változott és barnává, és fekete vonalak karistolták össze és vissza.

- Én nem bánom, gondolj, amit gondolsz. A nap nem süt melegen. A szél hűvös. A tündér nem tündér. De akkor mikor lesz itt a tavasz?

Ritkán látni ennyire elégedett gyíkarcot.

- Majd, Kopóczi Elemér. Ha eljönnek a sárkányok, tüzet lehellnek, felolvasztják a havat és a hóból fakadt csermelyek végigfutnak a kerten.

- Mi közük a sárkányoknak a kikelethez? A hó már elolvadt régen.

- Nem olyan régen. Alig pár napja. Nem emlékszel arra a kitartó hóhalomra a körtefa tövében?

- A tündér megérinti a fák ágait, a virágokat megsimogatja, amerre jár, zöldül a határ, a vetés, az erdő. De a sárkányok?

Nagyon csendesen mondta Gyikon Oleff, szinte suttogva:

- Azok az én őseim. Azoktól reszket a tél. Nagyok és legyőzhetetlenek. Valamikor itt laktak ebben a kertben is. Csak messzire költöztek, ahol mindig süt a nap, mindig zöldek a növények és mindig ragyog a víz. Majd akkor. Ha eljönnek, akkor tényleg elhiszem, hogy tavasz van.

- Tudnak repülni a sárkányok? - kérdezte óvatosan Kopóczi Elemér.

- Hát - mondta Gyikon Oleff. - Hát azt nem tudom. Nem emlékszem. Régen találkoztam velük, amikor igazán kicsi voltam. Az egyikük megengedte, hogy anyám felültessen a hátára. Akkor féltem, de azért nem sírtam. Hiszen én is sárkány vagyok.

- Hogyne, csak kicsi - kacagott fel a sün.

- Úgy bizony - bólintott komolyan a gyík. - Majd meglátod, ha itt lesznek.

Nem tudom miért, talán engem látott meg, hirtelen eltűnt egy lapos kő alatt. Felnéztem az égre. Talán egy madár? Nagyon távol körözött valami fekete. Akár sárkány is lehet, a repülős fajtából, gondoltam.

Tényleg sárkány lehetett, gondoltam hazafelé az autómban. Mire felhagytam az ég kémlelésével és visszafordultam, már a sünt sem találtam sehol, hiába forgattam fel érte a kertet. Még szerencse, hogy a nap süt, és ez elég ok a jókedvre. Az igazi tavasz meg majd ideér, ha elhozzák a sárkányok.

Egy kis lalala

Előjött a sötétből Hiripi.
Csáléra állt a füle, az orra, a szemöldöke, a szájaszéle, a homlokránca, de még a tekintete is.
Minden csáléra, hajszra meg semmi! Ajaj!
Már mondja is Hiripi.
– Jaj, de boldogtalan vagyok!
Na, nem! Engem aztán nem! Én nem olyan fából vagyok faragva. Replikázok.
– Én meg boldogtalalalan, jaj de boldogtalalalan!
Hiripi a meghökkenéstől egy pillanatra kizökken a boldogtalanságból, már-már hajszulnak arca alkatrészei, de ezt nem engedheti, gyerünk csáléra, vissza csáléra, sírósan nyekergi:
– Ne böllenkedjen velem.
– Ki böllenkedik itt? Ki akarja a másikat… igenis boldogtalalalan vagyok, boldogtalalalan.
De őt sem olyan fából! Nézz oda, mi özönlik Hiripi kitátott száján.
– Jaj, de boldogtalalalalan vagyok.
Nekilátok én is.
– Én meg boldogtalalalalalan.
Ő se hagyja.
– Boldogtalalalalalalalalan.
Én se.
– Boldogtalalalalalalalalalalan.
Hihi. Mint egy nóta. Legközelebb egy kis dallamot is szövök bele. De arra már nem lesz idő, huhú. Hiripi legyőzhetetlen, nem fogok én itt szóhoz jutni soha többé. Hallod?
– Jaj, de boldogtalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalalan.
Ezt nem lehet kibírni. Kimegyek a konyhába, persze közben is szúrja a hátamat a lalala, főzök magamnak egy feketelevest, erre az alkalomra az való, semmi más, lalala, a feketeleves daráló nem tudja túlharsogni, lalala, a főző sem tudja túlsisteregni, lalala, lalala. Ez a Hiripi, ez a Hiripi, összelalalázza a világot.
Lám, itt is van már a konyhaablakban egy szemrehányó arc, Ófirencia kisasszony, anglasz nyelvtudor arca, mi a szösz ez, miféle zelala-bolala, nem tudok tőle anglaszul virtuózni, na tessék. És már ott is van mellette Frukkancs, ő meg nyilván nem tud a zajtól kézikázni, és sorra jönnek ám, figyeld csak ott van már Zsigula, Radibenc, Tiszilli, Hapciter, miezittkérem, mifélelalala, jönnek a költőlányok, Geszter és Ánimán, lalala, nézd ők meg Árger úrfi és Áresz kisasszony Mohácsról, te jó ég, csak nem hallatszik el Mohácsra is? De bizony, egész Mohács lalalul és lililul, rögtön kaszárakapára, s akkor aztán lesz nemulass és újabb feketemohács. Aj, te jó ég, mit csináljak? Ráadásul jön Tyzsa asszony is a csőre töltött, hatlövetű Erika írógépével, ilyen körülmények között nem lehet célbalőni, kérem, mondja mérgesen és lób-lób a hatlövetű írógépet, jaj, csak nehogy hozzám, és hozzám se, mondja a falon Kölcsey úr, fakeretben, én már több, mint száz éve megmondtam, hogy első a jókedv, a jókedv kérem, még a bőség is ráér, csak jókedv legyen, lalala, lalala, az ablakban egyre nagyobb a tömeg, az Erkel utcában sereglik a nép, a Csarnok tér felől egy rendőrkocsi, nénótitú, a Vámház körút sarkán egy tűzoltó kocsi, titunénó, ennek a fele se tréfa, hagyod abba rögtön, Hiripi! De nem hagyja, lalala, lalala, lalala.
Tragédia! Tragédia! De legalábbis tragédia, dalban elbeszélve.
Vagy tán mégsem? Kellemetes hangok szivárognak be az ablakon. Akármi legyek, ha ez nem vihogás. De vihogás bizony! Zsigula, Radibenc, Tiszilli, Frukkancs, Hapciter, Ánimán, Geszter, Árger úrfi és Áresz kisasszony összedugták a fejüket és ihognak, vihognak. Nagyon jó jel! Még Ófirencia kisasszony is ellebegtet egy mosolykát. Lopva Tyzsa asszonyra pillantok, hátha ő is, de nem, ő még ott fuldokol a lalalában.
– Lehet, hogy énekelni akar – mondja Radibenc.
– Csak talán botfülű – tódítja Tiszilli.
– Az, az – kapok a hazugságon – nem tud hova lenni a boldogságtól, de a legsajnálatosabban botfülű.
– Akkor segítsünk neki – mondja Ánimán és finoman bekapcsolódik a lalalába, hipp-hopp, lop bele egy kis dallamot, figyeld, most följebb viszi, most lejjebb, dó-ti-dó, már énekelnek a többiek is, muzsikál Frukkancs hangja, trillázik Áresz kis asszonyé, szárnyal Zsigula, Geszter és Hapciter. Tyzsa asszony is abbahagyja a lób-lóbot és beáll dallamászni.
Fordul a kocka.
A felbőszült nép elhallgat, haragja elpárálló, fekete felhő, megáll a tűzoltónénó, a rendőrtitú, az egyenruhások dalárdába rendeződnek, az utca népe fújja a dallamot, a dallam fújja őket, lebegnek. És micsoda basszus! Hát persze, a százéves bérházak is rázendítettek. A Mátyás utca aszfaltjából előtüremkedik egy orgonabokor, bontja a virágját. Hé, ordítok rá ijedten, nem látod, hogy október van!
Ez az a pillanat, amikor Hiripi észbekap. Mi ez? Elhallgat. De elhallgathat bátran, nem veszi észre senki. Az ég nagy üstdob, zengedez. Hiripi egy darabig hallgat, aztán nem bírja tovább, zümmögni kezdi a dallamot, aztán bátrabban, még bátrabban. De hiszen nincs is botfüle! És a hangja is! Ej, te lalala. De most nincs idő sopánkodni, énekelek én is torkomszakadtából.
Na, látod, milyen szépen hajszra állítottuk, ami csáléra állt!


Jó napot

Hiripi sétálni ment. Lement egy völgybe, fölment egy dombra. – Pfúj! – mondta odafönt. – Az égen borzongató viharfelhők, az ereszeken szúrós jégcsapok, befúj a kabát alá ez az eszeveszett szél, az út csúszik, majd a nyakát töri az ember, mérges hópelyhek vágnak az arcodba, a harkályok idegesítően kopácsolnak az öreg diófán, az öreg diófa is olyan, mint egy csontváz, a rémes égbe markol hegyes águjjaival, és ráadásul ez a füst, ki az, aki ezt a kibírhatatlan kátrányszagot beleeregeti ebbe az amúgy is átkozottan szomorú délutánba. Pfúj!
Ezt mondta Hiripi, és lenyűgözően szomorú volt. Rosszkedvű, mint egy bedőlt fenekű hordó, bánatos, mint egy üres éléskamra, lelombozott, mint egy tűzvész utáni lucfenyő, mord, mint egy kiszuperált gőzmozdony, zord, mint egy elhagyatott várrom, keserű, mint az avas olaj, savanyú, mint egy vödör almaecet, letört, mint az elhányt őzagancs, konya, mint egy lehullni készülő falevél, levert, mint egy láz tépte nagybeteg, gyászos, mint egy sebesült holló, úszott a rosszkedvben szegény Hiripi, lubickolt benne.
És akkor észrevette Hiripát.
Jött lobogó, piros szoknyában, cifra bekecsben, hetyke kalapkában. Virult.
– Na még ez is – morogta Hiripi –, más nem is hiányzott.
Hiripa már messziről kiabált.
– Szervusz Hiripi! Micsoda gyönyörűség!
– Már mi lenne itt a gyönyörűség? Ebben a szurokhervadásban – morgott Hiripi.
De Hiripának aztán moroghatott.
– Nézd ezeket a méltóságteljesen gomolygó csodafelhőket, a jégcsapok, mint az ékszerek, és érzed ezt a finom szelecskét, felpezsdíti a lusta vért, és nézd, hogy táncoltatja a hópelyheket, jaj de kecses tánc, figyeld csak, Hiripi, és hallod a harkályokat, boldog ritmusokat kopácsolnak az öreg diófán, s látod az öreg diófa ágai milyen csodálatos vonalakat rajzolnak az égre? Mint egy festmény Hiripi, látod? És érzed ezt a finom, finom füstszagot – mélyet lélegzett Hiripa –, hű, de jó borókaillata van, régesrég nem éreztem ilyen jókedvre derítő, borókaillatú füstszagot.
– Krhmrmr – morgott Hiripi.
– És hogy te is itt vagy, az meg mindennek a teteje – folytatta Hiripa. – Úgyis annyira szerettem volna veled találkozni.
Hiripi Hiripa hetyke kalapkájára pislantott. Hm. A kalap mögött látta a gomolygó felhőket. Na, nem is olyan gyászosak. Egy vidám hópehely megcsiklandozta a nyakát, s közben valami szívderítő ritmust hallott. Alighanem a harkályok az öreg diófán. S finom illat csapta meg az orrát, hm, boróka, borókás füst, de kellemes.
– Gyere, csúszkáljunk – mondta Hiripának, és válaszra sem várva nekifutott.
Hiripa utána.
Csúszkáltak, lobogott a ruhájuk. Ha hasra estek, nagyokat nevettek. Csillogtak nekik a fényes jégcsapok. Vidámak voltak, mint két fényre szabadult kiscsikó.
Látod, micsoda szép délután!
Jó napot.

Hiripa

Előjött a sötétből Hiripa.
Sírt egy sort, nevetett egy sort, aztán megint sírt, megint nevetett.
– Most sírsz vagy nevetsz? – kérdeztem tőle balgatagon.
– Az attól függ – mondta egy mosoly és egy hüppentés között.
– Mitől?
– Hogy sírok-e vagy nevetek.
– Ha nem tudnám, ki vagy, most már bekumott szemmel is tudnám.
– Hogy én vagyok Hiripa.
– Hogy te vagy Hiripa.
– Szemrehányni azt tudsz – visította, a könnyei, mint a záporeső, egy kisebb tüzet biztos könnyedén eloltott volna.
– Ha nem lesz állásod, elszegődhetsz tűzoltónak.
– Érzéketlen fatuskó vagy – sírta – önző majom, taplószívű, süketszívű, vakszívű vasszívű, kőszívű.
Sorolta volna estig, ha közbe nem kérdezek.
– Miért?
– Na látod, te taplószívű, ha a te süket, vak és vas szívedről van szó, rögtön közbe tudsz kérdezni, de ha az én sírásomról-nevetésemről, akkor…
– De hiszen megkérdeztem.
– Mit kérdeztél, te balgatag, emlékezz!
Ami igaz, igaz, azt kérdeztem, sír-e vagy nevet.
– Bocsánat – szégyenkeztem. – Most jön az igazi kérdés: Miért?
– Mit miért? – kérdezte kéjesen, abbahagyva sírást-nevetést.
– Miért sírsz, akarom mondani, miért nevetsz, vagyishogy miért sírsz-nevetsz?
– Azért sírok – nevetett –, mert nem tudom, boszorkány vagyok-e vagy tündér.
Nem tudom, a kedves olvasó került-e már ilyen horderejű kérdések elébe, engem mindenesetre lesodort a lábamról. Arról nem is beszélve, hogy nevetett, amikor azt mondta, hogy sír.
– Tehát akkor nevetsz, amikor azt hiszed, hogy tündér vagy, és akkor meg, ha a boszorkányt gyanítod, sírsz.
Ráncolta a homlokát.
– Most nagyon összekevertél. Tehát, amikor nevetek boszorkány, amikor sírok, tündér?
– Fordítva.
– Akkor tehát – kezdett bele, de nem tudta ám folytatni, mert az ablakban föltűnt Ófirencia kisasszony, anglasz nyelvtudor, sziri-szúrós szemmel.
– Már megint miféle hablaty és hebehurgyaság folyik itten, amitől nem tudok anglaszul virtuózni, holott!
Ha holott, akkor ezer jaj nekünk. Zuhanórepülésben, mint egy vándorsólyom, rátörtem Ófirencia kisasszony megszelídítésére.
– Azt hiszem, egyedül csak te tudsz segíteni – mondtam neki szemérmetlenül.
Máris eltűnt szeméből a sziriszur, finomkásat csücsörített, mint akit hájjal kenegetnek.
– Mi a probléma? – ereszkedett le közénk fensőbbségesen.
Mondtuk.
De ezt már hallotta Frukkancs, Zsigula, Radibenc, Tiszilli, Hapciter, Geszter és Ánimán is, akik odasereglettek a hablatyra és hebehurgyaságra. Sőt hallotta Tyzsa asszony is, aki fölemelkedett hatlövetű Erika írógépe mellől és kipillantott az ajtórésen. Méghogy tündér! – méltatlankodott a tekintete, mivel Tyzsa asszony minden nőt boszorkánynak tartott, mentségére szolgáljon, hogy sajátmagát is. Puff, bevágta az ajtót, és visszaült a hatlövetű mellé. Tratata – célbalőtt.
– Egy szavazatot kaptál a boszorkányra – mondtam Hiripának. – Úgy van, szavazzunk – értették félre a többiek, és nagy, összevissza ordítozás zúdult a nyakunkba: tündér, boszorkány, boszorkány, tündér. Ki ahol érte.
– Kuss, ti alantas népség – szisszentett Ófirencia –, csak nem képzelitek, hogy ez a vakarcs itt tündér vagy boszorkány, ugyan, hol van ő attól… jaj, jajaj!
Jaj bizony, jajaj! Mert, huss, egy bagoly röppent ki Hiripa szeméből, rácsapott Ófirencia kezére, belecsípett, jajaj!
– Húúú, boszorkány – sóhajtottuk mind. Csak Ófirencia kisasszony jajveszékelt vérző kézzel.
– Ó, ez a csúnya bagoly – mondta Hiripa –, ne haragudj – és megsimogatta Ófirencia kezefejét, hipp-hopp, a seb begyógyult, hipp-hopp, elmúlt a fájdalom.
– Húúú, tündér – sóhajtottuk mind.
Na, akkor most tündér vagy boszorkány?
Még szerencse, hogy a hablaty és hebehurgy Mohácsra is elhallatszott, mert, íme, nagylihegve jött Árger úrfi és Áresz kisasszony.
– Mohácsról azt üzenik, hogy tündér – jelentette Árger úrfi. Áresz kisasszony elképedve nézett rá.
– De hiszen éppen ellenkezőleg! Azt üzenik, hogy boszorkány.
Hiripa boldogan nevetgélt.
– Megmutatom a boszorkányruhámat – mondta és magára öltött egy végre való fekete krepdesint, tüllt, vásznat, selymet és tafotát, fekete gyöngyökkel, fekete rojtokkal, fekete csipkékkel, fekete gombokkal.
Gyönyörű volt.
– Jaj, de rút – kiáltották kórusban a lányok.
Mármint Ófirencia, Frukkancs, Áresz kisasszony, Hapciter, Geszter és Ánimán. Még Tyzsa asszony is segített nekik odabentről, pedig nem is látta Hiripa boszorkányruháját.
– Gyönyörű – kiáltották kórusban a fiúk.
– És tündérruhám is van – folytatta Hiripa és máris fehér fodrokban csillogott, ragyogott.
– Gyönyörű – zengték a fiúk.
– Jaj, de rút – zúgták a lányok.
Na erre eltörött a mécses.
– Akkor most boszorkány vagyok vagy tündér?
– A vak is láthatja, kedves Hiripa, a vak is láthatja… – dadogtam.
– Miért nem mondod? – kiáltott rám, s mivel nem válaszoltam, nekiállt, sírt egy sort, nevetett egy sort.
– Most sírsz vagy nevetsz? – kérdeztem tőle balgatagon.
– Te érzéketlen fatuskó, te önző majom – sírta –, te taplószívű, süketszívű, vakszívű, kőszívű!
Ezt mondta, pedig akkor már régen beleszerettem.

A szőlőhegy aljában – meséli Boglárka –, úgy kora tavasz tájt, egy nap megjelent Jeszenák Kránicz, és beköltözött az üres csőszkunyhóba. Nappal végigjárta a szurdikokat, minden kis nyiladékba bekukkantott, a maradék hó alól előkotorta az avart, néha órákig elbíbelődött egy-egy ilyen apró kupaccal. Sokan azt mondták rá, hogy zenebonás, széllelbélelt – hát csak mondják, én tudom, milyen volt.
Mikor először rakott tüzet a kunyhó előtt, mindjárt láttam, hogy valami nyomja a lelkét. Ült csak, a parazsat bámulta, a sistergő szalonnát a kenyere mellé csöpögtette – nem csoda, ha engem se vett észre. Pedig hogy virítottam! Elmúlt egy nap, kettő, és felém se nézett.
Végre a harmadik nap megállt előttem.
– Nem fázik a sárga gúnyája?
– Nem bizony! – nevettem, s kivert a forróság.
– Mert akkor leülök...
– Csak tessék...
Azt hiszem, elpirultam. Így ismerkedtünk össze.
Ő azontúl is a dombokat járta, én meg szüntelenül azt lestem, hol tűnik fel a kalapja, melyik fordulóban.
Az egyik este annyi meleg bújt belém, hogy megkérdeztem:
– Mondd, te Jeszenák Kránicz, nem unod még a szurdikokat? Csak jössz-mész, soha sincsen nyugtod...
Tudjátok, mit felelt? Elmondom, hogy okuljatok.
– Egy bogarat keresek, kedves Boglárkám, öt fekete petty van a hátán, őt muszáj megtalálnom.
– Ó, te szegény, így akarsz te katicabogarat találni?
S elárultam neki a titkot:
– Sárga pettyes az a bogár, egyszer az én levelemen aludt, biztos visszajön újra.
Jeszenák Kránicz nagyon elcsudálkozott. Aztán a botjával karikát rajzolt körénk, s azt mondta:
– Ha visszajön, nem engedjük el többé.
S az egyik levélkémet a zekéjére tűzte. Gondolhatjátok, mit éreztem, az egész hegyoldal minket irigyelt.
Most mégis sírok.
A kántor az oka. Már a nyár közelgett, olyankor mindig elfog a nyugtalanság. Ő aludt, én meg hallgattam, hogyan horkol. Senki se tudott úgy horkolni, mint ő. Csak húzta-rezegtette – s nekem minden levelem-ágam reszketett a gyönyörűségtől.
Akkor jött arra a kántor. Kicsit sokat ihatott, mert valami csúf nótát énekelt:
Bo... bogárka... bogárka...
De sehogy se tudta folytatni.
Bo... bogárka...
A bogáncs tudja, miért, addig se állhattam ezt az embert, de akkor végképp meggyűlöltem. Felébresztette Jeszenák Krániczot. Nem szólt az akkor semmit, hanem reggel, amikor fölkelt, elkezdte porolgatni a zekéjét – s az én levélkéim sorban megszürkültek. Nagyon összeszorult a szívem. Csak az vigasztalt, hogy az akác, a bodza is szürke volt – úgy látszik, ilyen tikkasztó melegben mindannyiunknak kijut a porból. Ó, bárcsak jönne egy kis eső, akkor majd csapnánk táncot!
De arra hiába vártam. Helyette egy zötyögős szekér kapaszkodott fölfelé a szurdikon, gálicos hordót vitt a hegyoldalra.
Akkor egyszerre megvillant Jeszenák Kránicz szeme; mintha csak ezt várta volna. Felugrott a szekérre, és meglengette a kalapját.
Sokszor azóta is hallom horkolni, pedig üres a kunyhó.
Zsálya, Búzavirág – nem tudjátok, hova lett?

– Én ne tudnám? – folytatta Búzavirág. – Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Éppen szundítottam; mikor tűz a nap, olyankor tudok a legjobban aludni. Azt mondják, nevetek álmomban, kár, hogy akkor sose látom magam. A szajkót se láttam, pedig ott röpködött a cseresznyefák közt, az ő kiáltozására ébredtem föl.
Kránicz,
Kék, mint a gálic!
Sok butaságot fecseg a szajkó, de most mintha megjött volna az esze. Ami kék, az már nem lehet csúnya.
Akkor vettem észre, hogy ott hajolgat a tőkesorok között, és a leveleket vizsgálja. De úgy ám, mintha mindegyikről verset akarna írni.
Mindjárt jókedvem támadt. Kicsi hangom van, de azért nekieresztettem:
Kránicz,
Kék, mint a gálic!
Erre azonnal felfigyelt.
– Szajkó, gyere ide!
Én meg visszanevettem.
– Kránicz, gyere ide!
Így lettünk barátok. Szép volt. Egész nap táncoltattam magam a széllel, s közben kigondoltam, vajon hány levél lehet még hátra, amit nem vizsgált meg. De hiába, én csak százig tudok számolni – a pászta meg olyan nagy! A végén már ő is olyan sovány volt, mint a tavalyi kóró. Ilyen soványan ült le mellém pihenni, ágat farigcsált – azt hitte, hogy kenyér.
– Ugyan, nyugodj már – kérleltem –, inkább meséld el, milyen vagyok, ha alszom.
S rögtön elaludtam a kedvéért. Ő meg elcsavargott. Csak késő este jött haza, fáradtan, biztos várta, hogy vigasztaljam. De én nem, egy szót se – nem bocsátom meg, hogy becsapott!
– Soha, soha! – zokogtam.
Tudjátok, mit felelt? Ebből is okulhattok.
– Nyugodnék én, kedves Búzavirág, de egy bogarat keresek, öt fekete petty van a hátán...
Hát persze, hogy nevettem rajta.
– Fekete? Hiszen kék pettyes az a bogár, búzavirágkék!
Először nem nagyon hitte, de azért elgondolkozott.
– Ha kék, akkor majd idecsalogatjuk – s rám hunyorított.
Másnap már egy vincellérforma emberrel járta végig a pásztákat; az ember erre-arra mutogatott, Jeszenák Kránicz meg bólogatott rá. Aztán rézputtonyt kötött a hátára, és az egész hegyoldalt bepermetezte. Most már minden kék volt, még ő maga is.
Azt gondoltam, örökké így lesz.
Mégis másképp lett.
Egy nap olyan eső kerekedett, hogy mind elmosta a kéket a tőkékről, engem is levert a földre, azóta vagyok ilyen nyomorék, nem tudok fölállni.
És ő sem ismert meg többé. Csak elsétált mellettem, pedig láttam, hogy keres. De nem tudtam szólni, s nem is akartam. Ne lásson engem senki csúfnak, akkor már inkább így halok meg. Le is hunyom a szemem. Úgy látszik, ilyen rövid a nyár.

Egyszer volt hol nem volt, valahol a szavannán is túl, élt egy öreg bácsi, akinek egy ezüst majom lógott a nyakában.
Ez az ezüst majom nem mindig lógott az öreg nyakában, néha le kellett másznia, hogy megetesse a zebráit, ugyanis egy zebrafarmja volt.
Egy nap azonban nem tért vissza az öreg nyakába, és a zebráknak is nyoma veszett mind egy szálig. A kis majom el is indult, hogy felkutassa zebráit, átkelt hegyeken és völgyeken, de sehol nem lelte szeretett csíkos pacijait, mígnem eljutott egy szmogos nagyvárosba, ahol mindenki azt hallgatja, amit ő keres. Ugyanis ebben a városban volt egy tündér, aki zenei kívánságokat teljesít, és zebrákkal foglalkozik.
Majmunk felkereste ezt a vörös hajú tündért, hátha tud neki segíteni, de ő nem látta a zebrákat, ezért együtt indultak tovább. de a kismadarakra is ügyelt... Főleg a budai galambokra, akik kevésbé idegesítőek pesti társaiknál. Így hát, mielőtt elindultak volna, még néhány galamb segítségét is kérték a sikerhez.
Burukkoltak is sokat, amikor is... megjelentek M.J. sárgaréparigói.
A kis vörös tündér és az ezüstmajom ezen nagyon meglepődött, de azt gondolta, ha mond nekik valami meglepőt, biztosan segíteni fognak neki. Ezért így szólt:
‎"A galambok azt csiripelték, így találhatjuk meg legkönnyebben a Zebrákat, hogy mindannyian összefogunk."
A többiek egyetértően bólintottak, majd mindannyian a vörös tündérre pillantottak, valami azt súgta nekik, tudja, merre kell folytatni az útjukat.
De a kis vörösnek három karja volt, és nem lehetett eldönteni, hogy első, a második vagy a harmadik irány a helyes. Ezüst majmunkat elöntötte a bizonytalanság.
A tündér nem mondott se bű-t, se bát, csak hallgatott, szemei lehunyva.
De a majomnak eszébe jutott, hogy akár meg is kérdezheti, melyik a helyes irány. A madarak vidáman burukkoltak, és ezt ő biztatásnak vette, így rákérdezett, s a következő választ kapta: "Válaszd azt az irányt, amely a legközelebb esik a szívedhez"
A tündér szíve azonban leállt. Mit lehet ilyenkor tenni? - tűnődött magában a majom...
Mintha csak hangosan gondolkodott volna, a sárgaréparigók már siettek is a segítségére: különös, narancssárga csillámport szórtak a vörös hajú tündérre, és láss csodát: újra indult a szíve. A kismajom arca felderült, és már tudta is, melyik a helyes irány.
Már sok ideje mentek, és egyre érezték, hogy hamarosan itt az út vége, amikor...egy nagy kék tó partjára értek. A szellő lágyan lengedezett, a halak békésen úszkáltak, pár béka brekkent, csak a simogató szellők lebegésében. Megérkeztek...az út végére, épp csak nem látták sehol a zebrákat.
Tanácstalanul pillantottak egymásra, amikor a tóból felbukkant egy vízisárkány, és hőseink már tudták: ő rabolta el a zebrákat.
Ekkor... jött a királyfi, kieresztette a hangját, a hangokból kard lett, igen éles, és három csapással lenyisszantotta a dög fejét. Vérének minden cseppjét fölitta a föld... és ahogy a sárkány vére a fűbe veszett, a föld kicsit megremegett, és lassan alóla előbukkantak a zebrák, mind egy szálig, sőt, még talán több is lett belőlük.
A kismajom hálásan mosolygott a barátaira, majd együtt hazaterelték a zebrákat, és miután ettek-ittak-jót mulattak a kalandok örömére, mindenki ment a maga útján. Na, és persze ne felejtsük el, hogy ott, ahol a kurta farkú malac túr, boldogan (és barátságban) éltek, míg meg nem haltak.

(ZEBRA - Radio Q 99.5 Annamária Balázs, Nagy Gergely, Rita Kasza-Tóth, Vida Krisztina)

Volt egyszer egy ember, aki kiment a sötét éjszakába, hogy egy kis parazsat szerezzen. Kunyhóról kunyhóra járt és bekopogott minden ajtón: „Segítsetek rajtam, jó emberek!" – mondta. – Feleségemnek éppen kisgyermeke született és nekem tüzet kell szereznem, hogy őt és a kisgyermeket melengessem.
De az éjszaka sötét volt és az emberek mélyen aludtak. Senki sem felelt szavaira.
Az ember csak ment tovább, tovább. Végre, messze távolban világos tűzfényt pillantott meg. Abban az irányban folytatta útját és látta, hogy a tűz szabadon lobog. Egy egész sereg fehér juh tanyázott körülötte és egy öreg pásztor ült mellette, hogy őrizze a nyájat.
Mikor az ember, aki a tüzet kereste, odaért a juhokhoz, látta, hogy három hatalmas kutya alszik a pásztor lábánál. Ezek az ő jöttére azonnal felébredtek és kitátották széles szájukat, mintha ugatni akarnának, de hang nem jött ki torkukon. Az ember látta, hogy a kutyák hátán felborzolódik a szőr. Látta a tűzfénynél elővillanni hegyes fehér fogukat és látta, amint reárontanak. Érezte, hogy az egyik beleharap a combjába, a másik a keze után kap, a harmadik a torkának ugrik. De az állkapocs és fogak, amelyekkel a kutyák harapni akartak, nem engedelmeskedtek és az embernek semmi baja nem történt.
Most tovább akart menni, hogy megszerezze azt, amire szüksége volt. De a juhok oly szorosan feküdtek egymás mellett, hogy nem tudott köztük utat találni. Ekkor az állatok hátán ment előre, egészen a tűzig. De a juhok nem ébredtek fel lépéseinek nyomása alatt, meg se moccantak.
Mikor az ember már ott állott közvetlenül a tűz mellett, akkor ébredt fel a pásztor. Hirtelen haragú, barátságtalan öreg ember volt, ki senkihez sem volt jó szívvel. Mikor az idegent olyan közel látta, elővette hosszú, hegyes botját, melyet mindig kezében szokott tartani, mikor a nyájat őrizte és azt hajította feléje. A lándzsa suhogva, nyílegyenesen röpült az ember felé, de mikor már szinte odaért hozzá, megkerülte és hirtelen irányt változtatva a rét felé vette útját.
És ekkor az ember odaállt a pásztor elé és mondta: „Kedvesem, engedd, hogy a te parazsadból vigyek. Feleségemnek éppen most kisgyermeke született és nekem tüzet kell raknom, hogy őt és a kicsikét melengessem."
A pásztor legszívesebben megtagadta volna e kívánság teljesítését, de aztán arra gondolt, hogy kutyái nem tudtak ennek az embernek ártani, juhai nem szöktek meg előle és pásztorbotja sem tudta leteríteni. Ezért egy kicsit megijedt és nem merte a kívánságot megtagadni. – Vehetsz a parázsból annyit, amennyi jólesik – mondta az embernek.
De a tűz csaknem egészen kialudt. Sem a fahasáb, sem ágak nem hevertek mellette, csak egy nagy parázshalom volt ott a földön és az embernek nem volt se lapátja, se vedre, hogy abban vihesse haza a piros fényű szenet.
Mikor a pásztor ezt látta, újból mondta: Vehetsz annyit, amennyi jólesik! – és előre örült annak, hogy az ember képtelen lesz a parazsat elvinni.
De az ember lehajolt és puszta kézzel szedte ki a tüzes szenet a hamu közül és kabátjába rejtette. És a parázs nem sebezte meg kezét, nem égette el köpönyegét. Úgy vitte a tüzet, mintha almát vagy diót vitt volna.
Mikor a pásztor, aki nagyon hirtelen haragú, rossz ember volt, mindezt meglátta, csodálkozva kérdezte önmagától: – Micsoda éjszaka lehet ez, amelyen a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a lándzsa nem öl, a tűz nem éget? – Visszahívta az idegent és mondta neki: Micsoda éjszaka ez a mai? És hogy van az, hogy minden dolog könyörületességet mutat irántad?
Mire így szólt az ember: – Ezt én sem tudom neked megmondani, ha magadtól rá nem jössz. És útjára akart menni, hogy minél hamarabb tüzet rakhasson, mely mellett feleségét és gyermekét melengethesse. De a pásztor arra gondolt, hogy nem akarja teljesen elveszteni szem elől az embert, amíg meg nem tudja, hogy mit jelentsen mindez. Felkelt és követte addig, mígcsak el nem jutottak az idegen lakásáig. Ekkor látta a pásztor, hogy az embernek még kunyhója sincs, amelyben meghúzódhatna. Felesége és gyermeke egy kopár sziklabarlangban fekszik, melynek csak csupasz, hideg kőfalai vannak. És a pásztor azt gondolta, hogy a szegény, ártatlan kisded talán megfagy és meghal ebben a barlangban és bárha keményszívű ember volt, őt is megindította ez a nyomor. Azon gondolkozott, hogyan tudna segíteni a gyermeken. Levette válláról a tarisznyát és egy puha fehér juhbőrt szedett ki belőle, azt odaadta az idegen embernek és meghagyta neki, hogy a kicsikét abba csavarja bele.
De ugyanakkor, mikor ő is könyörületességet mutatott, hirtelen megnyíltak szemei és olyat látott, amit előbb nem vett észre, és olyat hallott, ami eddig nem jutott a füleihez.
Látta, hogy egész sereg kicsike, ezüstszárnyú angyal között áll, kik körbefonódtak körülötte. Minden angyal hárfát tartott a kezében és ujjongó hangon énekelte, hogy ezen az éjszakán született meg Ő, ki az egész világot meg fogja váltani bűneitől.
És most már megértette a pásztor, hogy az élettelen tárgyak is miért örvendtek olyan nagyon az éjszakán, hogy senkit sem tudtak volna megbántani.
De nem csak a pásztor körül tolongtak az angyalkák: bárhova nézett, mindenütt látta őket. Ott ültek a sziklabarlangban és kinn a hegyeken, de az égbolt alatt is ide-oda röpködtek. Nagy rajokban közeledtek az utakon, és ha a szikla elé értek, megálltak, hogy egy pillantást vessenek a Kisdedre.
Ujjongás és öröm, dal és játék volt mindenfelé és a pásztornak, ki mindezt meglátta a sötét éjszakában, melyben különben nem látott volna semmit, öröm töltötte meg szívét azért a világosságért, mely lelkében gyúlt és leborult, hogy Istent dicsérje.
De amit a pásztor látott, azt mi is láthatnók, mert az angyalok minden karácsonyestén ott röpködnek az ég alatt, de a mi szemeink nem nyíltak meg és nem tudjuk őket felismerni.
Nem a gyertyák vagy lámpák teszik, sem pedig a nap vagy hold, hanem egyes-egyedül az, hogy megnyílnak-e szemeink Isten könyörületességéből, hogy csodáit láthassuk.

(Krisztus legendák)

Odafenn, a magas égben, Felhőország kövér, nedves falú, állandóan beázó palotájában lakott Égboltkirály. Bozontos, fehér haja volt, és fájós ízületei, mert az állandó nedvesség, a nyirkos falak nem tettek neki sem jót. Égboltkirály sok vihart látott király volt, egykori véget nem érő esőzésekkel, nagy, vizes történetekkel a fejében, de ma már leginkább csak pihengetett, és öntözgette száradó emlékeit.

– Micsoda égzengések voltak egykoron! Micsoda hatalmas esők! Az volt ám az én időm! – mondogatta maga elé, hátha valaki meghallja még őt.

– Te is hallod a hangját? – kérdezte valaki mellettem.

A folyó partján feküdtünk, becsukott szemmel, egymásba kapaszkodva. Manóidő volt, ez az ő ideje. Ilyenkor bőröndbe zártam összes gondom-bajom, kesze-kusza életem, és csak rá figyeltem. Embergyereknek látszott most, apró, vékonylábú embergyereknek. Manósapkáját otthon hagyta, túl meleg volt már neki. Én sem vettem fel a tündérruhám. Ma azt játszottuk, hogy emberek vagyunk.

– Már kinek a hangját? – kérdeztem félálomban, de nem volt nagy kedvem gondolkozni, ahhoz túl szépen sütött a Nap.

– Hát, az Égboltkirálynak!  Mondd csak… a felhők is megöregednek egyszer? – faggatott, egy fűszálat rágcsálva.

– Ők öregszenek csak meg igazán! – mondtam, még mindig csukott szemmel. (Nesze neked, délutáni alvás!)

– És akkor ők is bottal fognak járni? Sosem láttam még égen kopogtató felhőt!

– Nem éltél még eleget! – nyitottam ki a szemem, és az ég felé mutattam. – Nézd csak, az ott, az a nagy, fehér felhő a királyi palota.

– Abban laknak a felhőkirálykisasszonyok, ugye?

– Ha te mondod!

– Lehetek én a felhőkirálykisasszony?

– Nem bánom; de vigyázz, ez komoly feladat! Ha otthon nem locsolod meg a virágokat, én megteszem helyetted. Ha viszont elfelejtesz esőt varázsolni, szomjan halunk!

– Ígérem! Ígérem! Kezdjük már el! – követelőzött, de már akkor sem tartotta be a minden szavát. Néhány perc múlva megfeledkezett az esőcsinálásról, a folyóitatásról: csak arra a hosszú, fehér ruhára gondolt, amelyet álmában viselhetett...

...Égboltkirály békés, égi király volt, aki báránytürelmével próbálta nevelgetni mihaszna lányait.

– Mit is tehetnék mást… csak az apjuk vagyok! – mondogatta magában, amikor egy-egy kiadós égzengés után a palota előtti kerti széken ücsörögve várta, hogy kisüssön a Nap. Ilyenkor a felhőlányok behúzódtak a palota termeibe, és lentről, a földi világból szinte nem is látszottak, úgy eltűntek az emberek szemei elől.

Felhőkirálykisasszony a legszebben megrajzolt leány volt az összes égi leányzó közül. Első látásra akár kedves, jóravaló királylánynak is mondhatnánk, de mit szépítsünk, igazi apaszomorító volt. Viszont szép volt, csodaszép – és ez odafenn, az égi világban (ahogy a lenti világban is) sokat számít ám! A Napra lehetett nézni, de rá nem, olyan szépséges volt, ahogy édesapja birodalmának, a tiszta kék égnek a szélén csücsült habfehér ruhájában, és lógatta a lábát.

– Lóg az eső lába! – mondták az emberek, és esernyőt vettek magukhoz. A békák is nyugtalanok lettek, fel-alá mászkáltak apró létráikon.

Testvérei, a Szél, a Hold és a Nap felosztották igazságosan egymás között az égi birodalmat, de a felhőlány persze fütyült a határokra! Eltakarta a Napot, ha azt látta, hogy odalent, a Földön hanyatt fekve imádják őt, eléhasalt a kövér Holdnak is, ha bosszantotta teliholdkor a háztetőkről felhangzó macskanyárvogás. Felhő királykisasszony szeszélyes volt és meggondolatlan: hol sírt, amikor nem kellett volna – ilyenkor megáradtak a folyók, víz öntötte el a partokat –, hol pedig összeszorította a száját, és nem volt hajlandó egyetlen árva vízcseppet sem kiengedni a markából.

A legidősebb bátyja, Szélapó is megharagudott rá.

– Felhőcske húgom, nem járja ez! Ne sárgulj az irigységtől, ha a Napot is rajongással szeretik az emberek! Hagyd meg neki ezt a színt! Ne kívánd el tőle, hiszen a te hófehér ruhád szép és szeretnivaló! – mondogatta, de Felhőkirálykisasszony ki nem állhatta a bölcs tanácsokat. Forgatta szépséges szemét, befogta szépséges fülét, sőt, nem átallotta a háta mögött a nyelvét is kiölteni.

– Ugyan, hagyj már ezekkel az ócskaságokkal! – rántotta meg vállát, amikor már torkig betelt a tanításokkal. Mert Felhő királykisasszony fittyet hányt az okos szavakra: önző volt, és gyakran igazán elviselhetetlen.

A kis emberformájú gyanakodva nézett rám.

– Biztos, hogy ez az én mesém?

– Ha most azt gondolod, hogy Felhőkirálykisasszonyt nem lehetett szeretni, hát nagyon tévedsz! – nyugtattam meg őt, mert tudtam, nagyon fontos neki, hogy szeressék. Mindennél fontosabb. – Gyakran láttam őt az égbolton a többi felhőlánnyal kergetőzve; sosem láttam náluk kedvesebb látványt.

Mert az ezerarcú felhőlány tudott ám szelíd is lenni – igaz, az utóbbi időben leginkább unott volt, és levert. Egyetlen dolog mozgatta meg igazán a fantáziáját, kavarta fel lelkét: egy ezüstösen csillogó, könnyeden szárnyaló repülőgép, aki minden héten ugyanabban az órában hasított végig az égbolton, hófehér csíkot hagyva maga mögött. Az ezerarcú felhőlány napról napra jobban várta azt az órát, amikor feltűnik az ezüstruhás herceg, szép, kiterjesztett szárnyakkal, apró, kerek üvegszemekkel az oldalán. Teljesen elgyengült, valahányszor meglátta. Egy idő után megfeledkezett a dolgáról is: hogy szép, szabályos időközönként váltogassa természetét. Már sok-sok napja egyetlen csepp vizet sem engedett ki magából. Pedig a fű kiégett az emberek talpa alatt, szárazra aszalódtak a gyümölcsök a fán, kiszáradtak a kutak, a békák tikkadtan pihegtek a létrák tövében. De az ezerarcú felhőlány ezzel mit sem törődött. Nem törődött a többi felhőlánnyal, akik nevetve súgtak össze a háta mögött, és Égboltkirállyal sem, aki elégedetlenül csóválta a fejét.

– Nem lesz ennek jó vége, nem hozzád való ő! – mondogatta volna lányának, de aztán inkább magában tartotta nedves szavait. Az ezerarcú felhőlányt úgysem tudta volna meggyőzni. Az meg csak ült, bámulta az eget, de hogy mire várt igazán, azt talán maga sem tudta volna megmondani.

Aztán egy napon az ezüstruhás nem jött el.

Eltelt egy nap, két nap, tíz nap – és a sokszemű, ezüstruhás herceg egyáltalán nem jött többé.

– Szélapó, segíts nekem! Meg kell tudnom, mi történt vele! – kérlelte legidősebb bátyját kétségbeesetten.

De Szélapó komoran hallgatott.

– Nem leszek rossz, ígérem! Megöntözöm a virágokat, feltöltöm a folyók medrét, csak mondj már valamit!

Ekkor Szélapó lement az emberek közé a földre, és felfújta hozzá a szavaikat.

“Sajnos, nem lehet már többé elindítani…” – hallotta a hangfoszlányokat Felhőkirálykisasszony. “Kikoptak a csavarjai, elavult a szerkezete. Pedig mennyire tudott repülni… fel, a Nap felé!”

Felhőlány könnye eleredt bánatában – a kutak pedig újra megteltek, inni kaptak a gyümölcsfák; a folyók kiszáradt medre is megtelt vízzel. Az emberek boldogan szaladgáltak ide-oda lent, a földi világban. És mert a könnyek sem tartanak örökké – az ezerarcú felhőlány is lassan megvigasztalódott.

De azt nektek elárulom, hogy a Felhőkirálykirálykisasszony azóta is az eget kémleli. És ha meglát egy olyan repülőt, akinek alakja, igéző tekintetű kerek üvegszemei egykori hercegére emlékeztetik őt, bizony újra és újra elsírja magát.

Azóta rend van a világban. Már ami a felhőket illeti. 

(Mirtse Zsuzsa: Égforgató csodagyűrű

Jankovics Marcell illusztrációival

Méry Ratio Kiadó, 2004)

Bajban van a messze város
Gyürkőzni kell a Halállal,
Gyürkőzz János, s rohanj János.

Királyfiak s nagy leventék,
Ha palástjukat ott-hagyták,
Rohanj, ha rongy is a mentéd.

Mesebeli király-lyánnyal
Hogyha akarsz találkozni,
Hadakozzál a Sárkánnyal.

Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakok s e csalások.

Így csináltad ezt már régen,
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.

De csinálod, mert csinálod,
De csináld, mert erre lettél,
S ha már álltad, hát kiállod.

Vagy nem állod s megbénultan
Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz
Öreg bűnödön, a Multon.

Kellesz a nagy arénára
Akkor is, ha életednek
Életed lesz majd az ára.

Ha már egyszer idegenbe,
Valamikor ide bujtál,
Rohanj jól kimelegedve.

A király-lyány: mese, János,
De nincs élőbb a mesénél
S mese ellen minden káros.

Bajban van a messzi város,
Gyürkőzni kell a Halállal,
Gyürkőzz János, s rohanj, János.

Jumbó, a jámbor elefánt
Kapott egy váratlan telefont
Táncverseny készül, egy kacifánt
A Rendező mindenkit belevont

Ne csak növessze az agyarát
Pihentesse azt a nagy erőt
Tánccal töltheti el a nyarát
Meg is jutalmazzák a nyerőt

Annyit azért mindenki belát
Nehézkes az elefánt balett
Aki azt hitte, a jövőbe lát
Az is a látványtól kába lett

Jumbó, amikor táncra perdült
Az összes táncospár rögtön feldőlt
Az eredmény, ha el is ferdült
Ezzel a verseny sorsa eldőlt

Övé az ízes főnyeremény
Érett banánból egy rakomány
Senkinek nem jut semmi remény
Így kezdődik egy új hagyomány

Más is tartaná a tenyerét
A zebra is haragosan benyerít
Rossz helyen keresi a kenyerét
Ő az, aki soha nem nyer itt

Jámbor elefánt Jumbó
De, ha megszólal egyszer a mambó
Bánatát nem folytja rumba
Jöjjön a szamba, a rumba

Kőország
kővilág
kőfákon
kő az ág
kőágyon
kőmadár
kőtolla
hulldogál

Kővirág
kőfelhő
kővölgyben
kőpatak
kőhegyen
kőerdő
kővízben
kőhalak

Vénséges
kőjuhász
kőnyájra
ő vigyáz
kőréten
kőjuhok
fű is csak
kő jutott

Kőégen
kő a nap
kisbojtár
bújj elő
ostorod
kapd elő
s kő kövön
nem marad

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, nagy család. Három fiú, egy lány és egészséges, fiatal anyjuk és apjuk. Szegénységben éltek, ahogy illik. Egy nap híre kelt a faluban, hogy a közeli, végtelennek tűnő  erdőkben eltévedt a király, de ha már eltévedt, el is pusztult: belehajtott az aranyhintójával egy mélységes pocsolyába, amiből még a táltos paripái sem tudták kihúzni, oda veszett a király is, a hintaja is, valamennyi drága lova, kísérője egytől-egyig. És a hintóban a hatalmas láda kincs, amit éppen egyik várából a másikba szállított volna főfelsége. Ahelyett, hogy maradt volna otthon nyugalomban a gyerekeivel és kelekótya udvari népével.
Az apa elindult, hogy megszerezze az elveszett kincset, s szétossza a szegény falu lakói között. De alig lépett be az erdőbe, fává változott. Várták otthon a gyerekei, a felesége, csak nem érkezett meg. Az anya meglátta álmában, hogy mi történt az urával, s szólt a gyerekeinek, hogy mentség meg és hozzák haza az apjukat. A legkisebbet küldte először, mert azt szerette a legjobban a férje. A csepp gyerek, alig lehetett hat éves, bement az erdőbe, rögtön megismerte fává változott apját, s értette a szavát is. Ahogy fújt a szél, úgy rezegtek a fa levelei, hogy kiértette belőle: kéri az apja, hogy rángassa ki a földből a gyökereit, csak úgy változhat vissza emberré. A kisfiú próbálgatta, de nem sikerült neki, nem volt még elég erős. Nagy szomorúan hazament, mondta az anyjának, hogy s mint járt.  Az anyja megsimogatta, leültette a lócára, zsíros-cukros kenyeret, langyos tejet adott neki, ne bánkódjék. Elküldte akkor a középső fiát, tegye próbára ő is magát: hozza haza az apját. A középső fiú elindult, de ő már alig találta meg a fát, nem úgy nézte az erdőt, ahogy a legfiatalabb testvére. S amikor meg is találta a fává változott apját, félreértette annak a beszédét: azt értette, hogy tördelje le a gallyait, csak úgy változhat vissza emberré. Elkezdte hát nagy szorgalommal tördelni a gallyakat. Hiába nyekergett, nyögött az apja, hogy az édes Isten kegyelmes szerelmére hagyja már abba, lábát, karját töri, haját szaggatja, a középső fiú úgy értette, hogy csináld csak, fiam, csináld. Míg az apja meg nem unta, s egy gallyal úgy nem csapta arcon, hogy messzire repült a középső fia. Elszégyellte akkor magát a gyerek, hazasomfordált, s elmesélte anyjának, hogy s mint járt. Az anyja megnyugtatta, a padlás feljáró lépcsőjére ültette, megsimogatta, adott neki mustot, kenyeret meg kolbászt, ne bánkódjék. Elküldte akkor a legnagyobb fiát, erősen reménykedett benne, hogy majd ő haza hozza a férjét. El is ment a fiú. Várták egy napot, két napot, három napot. A negyediken érkezett haza. Már messziről látták, hogy nem egyedül jön, örvendeztek nagyon, hogy végre újra megvan az apjuk. De nagy volt ám a csalódás, mert nem az apját hozta haza, hanem egy másik embert, aki szintén fává változott, még vagy húsz évvel korábban. De a legidősebb fiú azt gondolta, az apja lehet, igaz, hogy nem hasonlít rá, de mit tudta ő, hogy változik meg egy ember, ha egyszer fává változik, aztán meg vissza. A huncut ember meg úgy örült, hogy végre újra ember lett, hogy az apjának hazudta magát. Na, az asszony kiverte a házból az idegent. A legidősebb fiát leültette az asztalhoz, bort, puha őzhúst adott neki enni, hogy ne vádolja magát, s hosszasan simogatta a fejét, ne bánkódjon.
Akkor aztán előlépett a legidősebb gyerek, a lány, hogy akkor ő majd hazahozza az apát. Kikérdezte a legkisebb fiút, hol találta meg a fává változott apjukat. Kikérdezte a középső fiút, hogyan kell kiszedni a fát a földből, mi a módja. Kikérdezte a legidősebbet, hogyan válhat ő is olyan erőssé, hogy ki tudja emelni a fát gyökerestül, bántódása ne essék az apjának. Akkor pár hónapig csak evett, ivott, dolgozott keményen, hogy megerősödjék. Közben hallgatta az udvari fákat, tanulta a szeleket, beszélgetett a földdel, hogy megértse majd a fává változott apját, ha rátalál. Amikor elég erős lett, és már igen jól értette a leveleikkel beszélő, szélfútta fákat, elindult az erdőbe az apjáért.
Várták az első napon, várták a másodikon, egészen hét évig várták. Már azt hitték, odaveszett, amikor egy nyári reggelen, nagy csapat, tíz ember állított be az udvarra. Középen állt a lány, aki addigra gyönyörűséges asszonnyá cseperedett, csak úgy lángolt a fekete haja a szélben. Mellette állt az apja, kicsit megöregedett, de még kackiás volt a bajusza, egyenes a tartása. És ott állt hét csepp kisfiú is, mind a lány gyerekei, mert az erdőben megmentett egy másik fává változott fiút is, egy sudár cigány legényt, s annak minden évben szült egy-egy gyereket. A sudár-sukár fiatal apa tartotta a király kincsesládáját. Hej, de nagy volt az öröm! Meglett az apa, meglett a lány, lett neki férje, s már hét fia is volt! Akkor fogták magukat, a nagy ölelkezés után szétosztották a faluban a kincseket. De nem ám egyformán, nagy bolondság lett volna. Volt, akinek nagyobb volt a szüksége, annak több aranyat adtak. Akinek kisebb, annak kevesebbet. Boldog volt az egész a falu! Talán még ma is boldogok. Ezt a falut Csernelynek hívják. Keressétek meg a térképen, gyerekek! Ott érdemes élni.